Századok – 1868

Pesty Frigyes: A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt 11

18 dik"generatio már személyeket és korszakot összezavar, a további már épen semmiről nem emlékezik. Van kegyelete azon düledező ház iránt, melyet még nagyapja épített, és melyet semmikép átépíteni, változtatni nem akar, bármily kényelmetlen legyen. de a faluja fölött emelkedett várromjai iránt semmi érdekkel nem viseltetik, szobrot, emlékkövet, stb. csak annyiban becsül, a mennyiben épitési anyagul szolgálhat neki, és a legnagyobb egykedvűséggel fogja valamely gótk templom művészi faragványait kerti sövényül, vagy szántóföldje határkövéül felhasználni, — hisz neki amaz épületekhez „semmi köze" nem volt! A nép látköre véget ér ott, hol családjának érdeke megszűnik, csak néha emelkedik a községi élet magaslatára, — az ország fogalma pedig vajmi ritkán villámlik fel agyában. A mi a földmivelő osztálynál a történeti érzéket pótolja, ez nem egyéb mint annak erkölcse. Ne bolygassuk, ne háborítsuk a nép szokásait és erkölcseit, mert ezek majdnem a vallással határos fontossággal birnak előtte, — államjogi követelésekkel bizonyosan elő nem fog állani. Az elkülönítés, az elzárkózás, mely a közhivatalokban, az ingatlanságok szerezbetésében, a tanúság tételben mutatkozott, befészkelte magát a czéhekbe ís, melyek úgyis a kasztszellemnek különösen kedveztek mindig. Léteztek magyar szabók és német szabók, magyar tímárok és német tímárok, magyar csizmadiák és német csizmadiák (suszterek), miként Debreczenben még mai napig szerte irják magukat magyarnyelvű czímtábláikon ; magyar szíjgyártók, német szíjgyártók, magyar kalaposok és német kalaposok stb. Eredetileg ezen megkülönböztetésnek annyiban volt értelme, a mennyiben a magyar czéh emberei más fajta árúkat készítettek, mint a német czéhbeliek, de ez idő folytán változott, s mindkét rész a szakmájába vágó iparczik keket készítette ; magyar és német szabó egyforma ruhát, ma gyar és német szíjgyártó egyforma lószerszámot stb., mindamellett hatalmas választófal maradt fenn — bizonyoson még ma is, hol a czélirendszert az új nemzetgazdasági elvek még alá nem ásták — az egyes czéhek közt, mely mindig a magyarok hátrányára támogattatott. A német czéhek nem küldtek a magyaroknak legényeket, a magyar mesterember kénytelen volt ma-