Századok – 1868
Pesty Frigyes: A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt 11
12 dalnia a szepesi szászok, és III. Béla királyé 1195. évből a kedhelyi monostor javára. Sőt görög és cseh nyelven irt okmányokban sincs hiány. Vájjon őseink is biztak-e a miénkhez hasonló axiómába : hogy a nagyobb miveltségií nép a kevésbbé miveltet magába olvasztja,— nem tudom? dc látjuk, hogy a magyar nemzetiség keletre az oláhok, éjszakra a tótok irányában vesztett területet. Vannak azonban még más anomaliák is multunk közéletében, melyeket jó lesz újra vázlatban felmutatni, hogy a történet az élet mestere lehessen. A dalmát városok azon kiváltságot birták a régi magyar királyoktól, hogy bármely árulót és pártütőt, ha dalmát városban keresett menedéket, ezt oltalmuk alá vévén, kiadni nem tartóztak. Ezen kiváltságnak csak IV. Béla vetett végett 1243-ban, midőn az ingadozó hitű Spalatot hűségére kényszeritvén, kötelességévé tette, hogy a hűtlen alattvalókat a magyar király kezébe szolgáltassa. Hanem a mely visszaélés Spalatoban megszüntettetett, az meghagyatott Trawban, — és e viszonyok ziláltsága újra meg újra előtűnt. Míg a dalmát városoknak a magyar uralom ideje alatt elnézték, hogy grófot, vagy püspököt külföldiek közül választhassanak, a magyar királyok saját fenhatóságukat példátlanul megszoriták. II. András király egy 1205 óv augustus elsején kelt levelével Nona városának oly értelmű kiváltságot ad, hogy a város nem köteles akaratja ellenére befogadni az oda érkező király magyar kíséretét. És ezen kiváltság nem egy futó pillanat gyengeségének tekinthető, hanem IV. Béla és V. István királyok által is megerősíttetett, —jele, hogy becset helyeztek benne azok, a kiknek szólt '). Szerencsétlen gondolat volt oly politikát követni, mely a nemzet és királyság méltóságának lealáztatását díjul, és jutalmul engedte oda a hűségben nem megbízható egyes országrészeknek. Dee politika nyilatkozatai és cselekvései nem is na. gyon ritkák, sem nem szorítkoznak csak igen kis korszakra. — Erzsébet királyné, IV. László anyja, 1275-ben, a Verőce megyei nemeseket feloldja azon kötelesség alól, hogy a király vagy ki") M. Tört, Tár IX. k, 17 lap.