Századok – 1867

Horváth Mihály: Megnyitó beszéde a Történelmi Társulat első közgyűlésén 1867. május 16. 3

köti össze a nemzeteket ; ez biztosítja egyenként mindegyiknek fennmaradását és virágzatát. De e mellett nem kisebb kötelessége minden nemzetnek hiven megőrzeni a maga sajátságos egyéniségét. A gondviselés maga erre utalta a népeket, midőn őket különféle hajlamokkal és tulajdonságokkal ruházta fel. Magában a nemzetiségek kttlönféleségében leghatékonyabb rugója rejlik a haladásnak. Miként az egyéneket, ngy a népeket is a jellem és tulajdonságok ktilönfélesége ösztönzi leghatalmasabban a versenyre, mely a haladásnak mulhatlan feltétele. És ki nem tudja, ki nem tapasztalta önmagában, hogy a nemzeti érzelemnek a történelem tudománya képezi leghatékonyabb dajkáját? Bizonyára tévedés veszélye nélkül állíthatjuk, hogy nincs, nem lehet öntudatos nemzeti érzelem senkiben, a ki nemzete történelmét nem ismeri. És ha meggondoljuk, hogy maga a honszeretet, a hazafiság is párhuzamosan jár a nemzeti érzelemmel, hogy ez annak legtevékenyebb ébresztője és ápolója : nem fogjuk-e azt is érezni, hogy minden nemzetnek legelső kötelességei közé tartozik a maga történelmének buzgó tanulmányozása? A nemzetet nemcsak az élő nemzedékek alkotják : részei annak a letűnt nemzedékek is egyiránt, s a holtak nagy befolyást gyakorolnak az élőkre. Mert vájjon nem az elhunyt nemzedékek törekvéseinek eredménye-e a mi összes állapotunk a jelenben ? Nyelvünkön kezdve, szokásainkon, erkölcseinken keresztül, fel egészen összes társadalmi és politikai intézményeinkig, nem mindenünket őseink szent hagyományaként birjuk-e ? S van-e bármi is jelenünkben, minek gyökérszálai nem a lettint nemzedékek rétegeiben fogamzottak és nőttek nagygyá, hogy örökségünkké váljanak ? Bizonyára csak egyik nemzedék a másik vállaira, egyik kor a másik vívmányainak alapjára hágva, emelkedhetett magasabbra, míg azon fokot elérte, melyen mai napság áll nemzetünk. Azon, aránylag diszes rangfok elöhozásán, melyet nemzetünk elfoglal, tudtok s akaratjok nélkül is minden korok, minden nemzedékek közremunkáltak. Mieink a kincsek, melyeket a munka és szellem, az ész és tapasztalás nemzetünk évezredekre nyúló léte alatt felhalmozott. Drága ja"