Századok – 1867

Nagy Imre: Egy magyar emlékirat a XVI-dik századból 47

„Tehát az török letelepedett egy völgybe, nem messze „Pusztaporvához, eszökbe vevék (észre vették), nem sokat „kaphatánk bennök ; de az szegény rabokat, és az barmot, juhot megszabaditójók Isten segítségével. De az tö„rök egybensereglék, reánk akar vala jönni, hogy kevesen valánk, de egy ároktól nem jöhetének reánk. Hamar „azonközben érkezének az győriek, az öreg dobbal és trombitákkal ; ezt hallván az török, elijede, ugy mene el Fehérvár felé. Hogy haza jövénk Pápára, az rábaközi vitézekkel : az én kegyelmes uram házába béhíván őket, miért„hogy én fárasztottam vala őket ide alá, vendégleni nekem „k'ellött, az én kegyelmes uraim tisztösségökért ; de azzal „az én kegyelmes uraim háza meg nem fogyatkozott. „Azután nem sok idő múlván az gonosz hitetlen tö„rökök az budai basával egyetemben tanácsot tartának, „Ozora vára megszállására. Nagy haddal megszállották és „igen megtöreték ; ezt én meghallván, sieték Győrré az ki„rály képéhöz, hogy az győri hadat készltetnéje ő nagysága; az több vitézeknek is esedözém, hogy Ozora segit„ségére jőnének, mert az török megszállotta, és erősen lő„teti, vitatja. Könyörgésemet meghallgatván, másodnap „indulának : Horváth Markó uram az Rábaközről, az de„vecseriek is azonképen, innét (Pápáról) mi is, az mi ke„vesen voltonk, indulánk ; de Ozorára nem merénk menni, „az sok tőrökre, hanem egyenesen Fehérvárra menénk, és „a városnak egy felől a hostagját (külváros) megvevéjök, „és valami részét el is égetéjek. Ebben hir lett Ozorára : „mindjárást megszabadult vívása, Fehérvár felé sietének „alóla ; mi sem késénk sokáig oda. Isten segítségével bé„kével haza jövénk, Ozora vára is megszabadula. Annyira „mondják, hogy megtörték volt, talán csak azon napon is „megvették volna, ha el nem kellett volna futniok alóla ; „de jó Istenünk volt, ki megszabadította az szegény ke„resztyénöket az ozorai rabságból, kinek tisztesség és di „csősség adassék mindörökké, Amen. Őrültemben én is „az fő uraimat az én kegyelmes uraim házába megven „déglém, jó tisztességgel és jó tartással, ki miatt elfeledék „az vitézek minden fáradságokat. Nekem is nagy hálákat