Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

40 Mialatt Ottó Gneznában járt, a lengyel követ is megérkezett Rómában. Sylvester azonban a történtek után, kivánatát nem teljesíthette volna, a császár megsértése nélkül ; üres kézzel bocsátá tehát vissza Boleszláv követét.1) Ily körülmények közt küldé István, 1000-dik évben, a maga követét, Asztrik Sz. Mártonhegyi apátot s kijelölt eszter garni érseket,2) Sylvester pápához, kinél annak útjait, mint fentebb látók, Henrik bajor herczeg, István sógora, már az elmúlt év ben előkészítette. A pápa, Henriktől értesítetve, kétségenkivül tudta már főbb vonásaiban, mi történik Magyarországban ; 3) de a részleteket minden körülményeikkel csak most hallá Asztrik tói. Ezek pedig, az ő eszméire s terveire vonatkozólag is oly érdekesek, magokban véve oly nagyok és fontosak valának, hogy eszmék s tervek szerint működni, s olyasmit tenni, mit a császár irányával ellenkezni tudtak. Sylvester utódai XVIII. János (1003—1009) és IV. Sergius (1009—1012) forrón óhajták Henrik római útját, hogy általa védessenek. Ld Thietmár Chron. Lib. VI. nro61. Pertznél III. 835. ') A lengyel követséget a XH-dik század elejéből származó Martinus Gallus-féle legidősebb lengyel krónikától kezdve (kiadta ezt legújabban Pertz IX. 423.) minden lengyel kútfő egyezőleg beszéli el : a pápa álomlátásának tulajdonítván azon körülményt, hogy ő a koronát nem Boleszlávnak, hanem Istvánnak küldte meg. így az Annal. Kameni-C7enses (Pertznél XIX. 58 0 ; %y az

Annal. S. Crucis Pçlon. (U. o. 678) ; így a Chron. Ungar, varsói codexe (Endlicher : Monutn. Hist. Hung. I. 67.) Martinus Gallussal megegyez a vele egykorú Hartvik, Sz. István életében; s hihetőleg ezek egyike a másikból, s miként gyanítjuk, Hartvik Gallusból, merítette elbeszélését. Nincs is köztök más különbség, mint, hogy Hartvik, a maga czéljáboz képest, azt bővebben kiékesiti. Sz. István idő ib két legendája még semmit sem tud a lengyel követségről s a pápa álomlátásáról. *) Az eddigi véleményektől eltérőleg én nem Domokost, nem is Sebestyént: hanem Asztrikot tartom az első eBztergami érseknek s metropolitának ; és úgy hiszen, alább sikerülend arról olvasóimat is meggyőznöm. ') Hartvik ama kifejezését : „ignotae gentis" bizvást csak a mesés pápai álomlátás felékesítésének tarthatjuk. Lehetett-e ismeretlen nemzetnek tartini azt, mely majdnem egy századon keresztül félelemmel s rettegéssel tölté be kalandjain Német-, Frank-, Olaszországot, Burgundiát s a keleti birodalmat? Hogy egyebet ne mondjak, „ignota gens" volt-e az olaszok előtt az, melyről litániáikban is könyörgőleg tőnek emlíést, hogy mentse meg isten őket a magyarok nyilaitól |