Századok – 1867
Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18
41 midőn Asztriktól azokat előadatni ballá, nem titkolhatta el örömteljes meglepetését. Midőn megérté, hogy István az esztergami metropolitai szék alatt tőbb püspökségeket s monostorokat részben már megalapított, részben megalapítani készül, s mindegyiket gazdag jövedelmekkel látja el ; hogy ő a papságot országában törvényileg is első renddé akarja felmagasztalni ; hogy mindenfelé templomok, klastromok, paplakok emelkednek az országban ; kivált pedig, hogy István szent buzgalmában maga is tanít s hirdeti az evangeliomot, s a nemzet főbbjeit ő maga oktatja a hitben, téríti az egyház kebelébe : örömmel és csodálkozással eltelve kiálta fel : „bizonyára, én csak apostoli helytartója vagyok az Úrnak ; de fejedelmed valóságos apostol, ki által Krisztus annyi népet térített magához !" Nem lehet ennélfogva csodálnunk, hogy István követe Rómában jól fogadtatott, s oly eredménynyel tért meg, minőhöz hasonlóval eddigelé egy üjdon megtért nemzet sem dicsekedheték, minőt egynek története sem mutathat fel. Sylvester örömmel erősítette meg az Istvántól alapított püspökségeket, meg köztök az esztergami érsekséget, melyet a német egyháztól teljesen független metropolitai joggal s hatósággal ruházott fel az egész magyar birodalomra nézve, ellenére VII. Bencze azon 974-ben kelt bullájának, mely által egész Pannoniát a Salzburgi érsek metropolitai hatósága alá rendelte volt ; s Asztriknak azonnal meg is adta az érseki palástot, és felszentelte őt érsekké.1) Örömmel megadta Istvánnak is a kért királyi czímet s a készen álló koronát, a nélkül hogy, mint a viszonyok titkaiba be nem avatott jámbor irók elbeszélik, menynyei álomlátás által kellett volna megintetnie, hogy ne Boleszlávnak, hanem Istvánnak küldje meg azt. S e mellett Istvánt teljes hatalommal ruházta fel : intéznie ezután is népe megtérítésének ügyét, berendezni a magyar egyházat, s abban a patronátusi jogot azon egész terjedelmében gyakorolni, melyben azt ez ') A ki meggondolja, hogy az érsekek ez időben majdnem kivétel nélkül személyesen mentek Kómába a palliumért, s meggondolja azt is, hogy Magyarországban még nem volt püspök, ki többi társait felszentelhette s az újdon megtért benlakókból lett papokat felavathatta volna : nem fog józanon kételkedhetni, hogy Asztrik mind a palliumot, mind a püspöki felszenteltetést Rómában nyerte légyen.