Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

39 Miután ugyanis Sz. Adalbert öcscsét, Graudentiust, ki már érseki palásttal jött vissza Kómából, metropolitai székébe ünnepélyesen behelyezte, a cholbergi, krakói és wratislavi püspököket rendelvén suffraganeusaivá '), a tiszteletére rendezett fényes lakoma alkalmával a maga saját házi koronáját tette a koronáért oly igen sóvárgó Boleszláv fejére; de nem, hogy őt függetlenkirálylyá emelje, hanem, hogy öt ekként ünnepélyesen a maga hűbéresévé avassa 2

). Ily jelentést adott e koronázásnak maga Boleszláv is, ki azt korán sem tartván független királysága sanctiojának, még később is, de II. Henrik ellenzése miatt sokáig hasz talan, ügyekezett koronát nyerni a pápáktól.3) ') Thietmár Chron. Lib. III. Pertznél III, 780 Itt egyébiránt krakói püspöknek nem Lambert, a Rómába küldött követ, hanem Poppo neveztetik. ji Mesico (helyesen • Boleszláv) Ottonem III. Imperatorem ad se venientem . .. triduano convivio adeo decenter pertractavit, quod Imperator, libcralitate illius deleetatus, eum infra prandium in mensa residens, coronavit suo diademate, et sic imperii feodalem fecit. Chron. Polono-Siles. Pertznél XIX, 558. A későbbi lengyel írók, mint például Cromer, a koronázást szívesen oda magyarázzák ugyan, hogy azáltal acsászái Boleszlávot feloldotta hűbéri kötelékei alól, s testvérének, a római birodalom szövetséges-társának fogadta. De, hogy ezt akkor maga Boleszláv sem úgy értelmezte : nyilván kitűnik abból, hogy bármi volt légyen is viszonya a birodalomhoz, ö magát folyton lekötelezve érzé a császár iránt. Nem csak háromszáz vértes lovagot adott a távozó császár rendelkezése alá, hanem őt maga is elkísérte Magdeburgba. •') Ottó utóda, II. Henrik, ki minden módon ellene dolgozott Sylvester eszméi s terveinek, Boleszláv iránt korántsem tanusíta oly kíméletet, mint a maga sógora, István iránt. Értesülvén, hogy Boloszláv folyton óhajt koronát nyerni Rómából, még az Alpok szorosait is őrízteté, nehogy a fejedelem az ő tudtán kivül küldjön c végett követeket a pápához. (Imperator autem Henricus, Busclavi consilium non ignorans, undique vias custodírc praeceperat, ut si Busclavus Romain nuncios mitteret, in cius illico manus deverirent. Damiani : Vita S. Romualdi. Acta SS. Pebr. II, No 52.) Es midőn Boleszláv e miatt titkon két igénytelen szerzetest akart volna Rómába küldeni: szolgálatukat tőle még ezek is megtagadták, jól tudván, hogy nemcsak a császár akaratával ellenkeznének, hanem Sylvester utódától sem fognának szívesen láttatni. (Ld erről Sz. Romuald idézett életét, i. h. II, 114. vagy Mabillonnál Acta Cod. S. Benedicti Saecal. Sext. I, 255.) Az idők ugyanis Sylvester halála után súlyosan nehezedtek a pápákra ; s ezek- hogy Henrik király pártfogását s védelmét a lázadók és zsarnokok ellen megnyerhessék, óyakodának a sylvesteri