Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

38 elébb, némi intézkedések végett Németországba, onnan, mint mondá, barátjának, sz. Adalbert vértanúnak hamvainál imádkozni, Lengyelországba menendő. A pápának korán tudtára esett a császár e szándoka, s attól öt mindenkép visszatartani iigyekezvén, Páviába utána irt, élénken festve levelében a zavarokat s veszélyeket, melyek távolléte alatt Olaszországban, s különösen Kómában támadhatnak. De az Ottó kíséretében lévő tanácsosok sejték már, úgy látszik, a pápa terveit, s ellene működének. Ezek befolyása alatt kelt Ottó válasza is Sylvesterbez. Tudtára adván, hogy a maga lielytartójáúl Hugo toskánai herczeget nevezte ki, s a pápa védelmét mind ennek, mind a többi olasz fejedelmeknek szivére kötötte, kijelenti neki, hogy kénytelen távozni az olasz földről. Mivel pedig erre fontosabb ürügyet nem talált, sem a rajta oly nagy fölényt gyakorló pápát nem akarta eleve boszantani czéljának őszinte bevallása által : azon különös mentséghez folyamodék, hogy egészsége az olasz eget — pedig tél közepe volt — nem tűrheti. „Sajnálom, úgymond egyebek közt, hogy a körülmények súlyos volta akadályoz megfelelnem abbeli kivánságtoknak, hogy Olaszországban maradjak. Szívem teli szeretettel irántatok ; de testi állapotunk s egészségi tekintetek kényszerítenek elhagyni Olaszországot. Lelkem azonban veletek marad." ') Ottó, rövid időzés után Regensburgban, az 1000-dik év elején valóban Lengyelországba utazott, holott bajos volt volna valakivel elhitetnie, hogy ennek hideg egénél téli időben nem egészségesebb a szelíd olasz égalj. Boleszláv, színlelni kénytelen, az Odera folyamnál nagy tisztelettel fogadta, s Gneznába kísérte öt. Bizonyára fontos oknak kellett rábirni a császárt, hogy a zordon téli időben oly sietve tegye meg a nagy utat éjszakra. S ezen ok nem lehetett más, mint, hogy meggyőződéssé vált benne a sejtelem : miképen ha a lengyel követeket Olaszoiszagban bevárja, a lelke és szíve felett uralkodó Sylvester őt végre is mindenre rávehetné, s oly módon fogná elintézni a lengyel ügyet, hogy Boleszláv magát minden kötelék alól feloldva érezhesse a birodalom iránt. Nyilván ezt bizonyítá egész magatartása Gneznában, miként azt a lengyel és német kútfők, tudtunkra adják. ') Duschesue : Hist. Franc. Script. II. 826.