Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

3T len magyar állam egyházát a némettől függetlenül rendezze be, s a koronát is megküldje Istvánnak. Csakis igy van történethti értelme annak, mit a német kútfők, s kőztök kivált az egykorú Thietmár, merseburgi püspök, állítanak, hogy István a császár ösztönzésére s kegyéből nyerte Sylvester pápától a koronát s a független egyházat. ') Sokkal több s nagyobb volt a nehézség a lengyel Boleszlávra nézve. Ottó, ha végre megnyugodott is abban, hogy a pápa megszüntetvén a magdeburgi érsek egyházi hatóságát Lengyelország felett, a gneznai érsekké nevezett Gaudentiusban, Sz. Adalbert öcscsében, egy nemzeti metropolitát adjon ezen országnak ; abban mindazáltal vonakodék megegyezni, hogy a pápa Boleszlávnak is megküldje az oly régóta sürgetett koronát, nem lévén hajlandó feloldozni őt azon hűbéri kötelékek alól, melyek, ha nem is egészen az ünnepélyes, jogérvényes formák szerint, s habár elég lazán is, de tényleg mégis némi kapcsolatban tartották a német birodalommal. Ugy látszik azonban, Sylvester, bízva státusfértiui ügyességében, bizva fölényében a császár kedélyén s értelmén, mégis hiszi vala, hogy végre sikerülend legyőzni Ottó vonakodását, s ez iránt némi biztatásokat is juttatott Boleszlávhoz. S talán arra is számítva, hogy a lengyel követek jelentése végre megszünteti a császár ellenzését, valószínűleg maga inteté meg Boleszlávot, hogy ideje elküldeni hozzá a követséget. A koronát pedig számára mindenesetre készen tartá. Boleszláv, telve örömmel, hogy valahára kivánatai czéljához jut, 999 vége felé Lambert krakói püspököt iuditá meg Rómába a nagy fontosságú követségben. A császárnak azonban hírt kellett vennie a lengyel követ jöttéről a) ; s mivel, úgy látszik, nem bizott magában, hogy Sylvester ostromainak ellentállni tudjon : még ez év végén, decemberben, távozott Rómából, ') Iinperatoris . . . gratia et hortatu geiier Henrici ducis Bavariorum Wait in regno euimet episcopales cathedras faicens, coronam et henedictionem accepit. Pertznél III, 784. J) Ezt Unger, a poseni püspök adhatá neki, ki német eredete szerint a lengyel egyház függetlenségének ellensége, az áj gneznai érsek hatóságát sem akarta elismerni, s azcrt ki is hagyatott annak sufl'raganeusai közöl.