Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

365 által lett megveretésüket leirván, azt mondja, hogy ezen scythák éjjel, holdvilágnál, elhullott bajtársaik tetemeit felkeresték, s hosz­szu rakásba összehordták, melyet meggyújtva, több máglyán elégették, s e temetésnél nemzeti szokásuk szerint számos görög foglyot leöldöstek. Inch off er (Vol. IV. p. 280.) Doefi után Leventének 1048-ban Taksonyban pogány szokás szerinti eltemetését így adja elö : „a szertartás különféle volt, s hajdan Scythiában szint­oly hosszú, mint barbar pompával a meghódított tartományokban gyakoroltatott : de a Pannóniába kijövetel után kezde szokásból kimenni, úgy hogy sem Etele-, sem a következő fejedelmeknél nem tartatott meg másképen, mint hogy a belrészektől elkülöní­tett holttest nagyobb koporsóba záratván , több ruhákkal, arany-, ezüst-drágaságok és eszközökkel együtt eltemet­tetett, — s most már nem is úgy mint hajdan, hogy a holt­testet közszemle végett fa-alkotványon s ravatalon a mezőre kitették, melyet vagy álhullák, vagy a kedvesek közül szokás szerint megölteknek holttestei, felszerszámozott lovakra ültetve, vettek körül, — hanem díszruhába felöltöztetve, mellé rakva arany-, ezüst- ékszereket, gyűrűket, nyaknyöngyöket, s leterítve halotti lepellel, aföldbetemették el, a sír fölé vetekedve hányt magas dombot emelvén." Rubruquis (Hist. gener. T. VIII.p. 263.Hakluyt Voya­ges I. 86. 89. 1.) IX. Lajos franczia király követe 1253-ban a mongolok fejedelméhez Mangu Chánhoz tett utazásában ezt i ja : „a kunok a halott fölé nagy halmot hánynak, s neki arcz­czal keletnek néző szobrot emelnek, mely köldökénél kezében kancsót — ciphus — tart. A gazdagoknak pyramisokat, azaz hegyes házacskákat is építenek ; láttam néhol téglából nagy tor­nyokat, néhol kőházakat, ámbár ott kövek nem találtatnak. — Láttam (ismét mint szemtanú beszél) egy nem rég eltemetet­tet, kinek 16 lóbőrt akasztottak fel, a világ négy része felé né­gyet-négyet, magas póznákra, s tettek oda neki kumiszt (cos­mos=lótej, pálinka. Jerney I. 298 1.) hogy igyék, és húst, hogy egyék. Menénk pedig kelet felé, nem látva semmit, csak eget és földet, s néha jobb felöl a tengert, mely doni ten­gernek mondatik, és a kúnok temető-helyeit, melyek hozzánk Századok. 25

Next

/
Thumbnails
Contents