Századok – 1867
Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18
24 nősen Lengyelország irányában mindent elkövetett, hogy annak fejedelmét megtartsa azon hűbéri kötelékek közt, melyekkel az magát Í Ottó által Németországhoz kapcsoltatni engedte : de a magyar állam és egyház függetlenségét ő király korában is folyton tiszteletben tartá, s holtáiglan a legbarátságosabb viszonyban maradt sógorával, Istvánnal ; ki viszont egész terjedelmében gyakorlá a maga politikai s egyházi függetlenségét. Gizela legközelebbi rokonai részéről tehát nemcsak semmi akadályt nem tapasztalt, sőt hatalmas támaszt nyert István azon törekvéseiben, melyek által a kereszténység megalapítása mellett is megőrzeni akarta a maga és keletkező egyháza függetlenségét a német befolyástól. , Henrik herczeg e tekintetben, a helyett hogy nehezítette volna, mint mindgyárt látni fogjuk, oly hatalmasan elősegíté István tigyekezeteit, hogy a végsüker egy része kétségkívül épén neki, az ö közbenjárásának köszönhető. De egyéb viszonyok s a világtörténelemben felmerült uj irányok is felette kedvezők voltak István magas czéljainak valósítására. Mielőtt tehát Ist vánnak e czélra tett lépéseit s Henrik herczeg közbenjárását elbeszélnők : ezen viszonyokat, ezen új irányokat szükséges kifejtenünk ; mert csak ezek közreműködése tette lehetővé a független keresztény királyság és egyház megalapítását Magyarországban. Már fentebb említettük, hogy a német császároknak, kivált mióta Madarász Henrikkel a szász fejedelmi család jutott a trónra, Nagy-Károly példája szerint egy világbirodalom megalapítása volt légyen törekvésök főczélja. E végett ügyekeztek ők annyi buzgalommal a pogány népeket is beterelni az egyház aklába, mert ebben a pápa föpásztorkodása mellett magokra szállandónak remélék a világi hatalmat. A német császárok ezen iránya azonban a pápáknak sem volt egészen inyökre. Ha örömmel látták is az egyház gyarapodását a megtért pogány népekből : azt hogy a császárok világi hatalma az egész római katholika kereszténységre kiterjedjen, nem örömest nézték; mert a pápák, ily módon más független népekre nem támaszkodhatván, végeredményben önmagokra is súlyosan nehezedni érezék a császárok mindenhatóságát. Nem csodálkozhatunk ennélfogva, midőn egynémely pápa azon törekvését észleljük, hogy csak a
