Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

23 kiterjeszteni vágyott hierarchiai hatóságát, hová a császári befolyás beférkőzött? Fel sem lehet tenni, hogy e fontos kérdések István házasságkötésekor szóban ne forogtak s elvileg legalább el ne döntettek s az azok végleges megoldására mind a pápánál mind a császárnál teendő lépések meg ne határoztattak volna. S bár erről irott tanúság nem létezik, azt a "dolog természeténél fogva csak oly bizonyoB ténynek tarthatjuk, mintha okmány bizonyítaná megtörténtét. Géjza és István a pápa egyházi hatalmának kétségkivttl önkényt ajánlkozának alávetni magokat s országukat ; mert, hacsak a görög egyházhoz nem csatlakoznak, — mit a körülmények semmi tekintetben nem javasolhatának, ez mulhatlan s annálinkább elfogadható volt, mivel a pápa egyházi hatalma nemcsak csorbítására nem, de ellenkezőleg támaszára szolgálhatott a nemzet politikai függetlenségének a császár irányában. Azt mindazáltal ugyanakkor bizonyosan határozottan kijelentették» hogy országukat s az új magyar egyházat mindenesetre függetlennek kivánják fentartani mind a császár, mind a német egyház fenhatóságától, jól tudván, hogy a kereszténység megalapítása is csak e feltétel alatt válik lehetségessé a szabadságára, függetlenségéi-e oly igen féltékeny nemzetben. És, hogy az öreg Henrik herczeg, ki bár maga is a császári ház ivadéka volt, de avval kibékülte után is mindig feszült viszonyban élt, a magyar fejedelmek e föltételét maga is helyeselte, nincs miért kételkedjünk, ha meggondoljuk, hogy a szomszéd Magyarországban, e rokonsági köteléknél fogva csak ugy remélhetett támaszt nyerni ma-, gànak s utódainak a császári mindenhatóság ellen, ha ettől Magyarország teljesen független marad. Hasonlókép kellett gondolkodnia, éreznie az ifjabb Henriknek is, ki már 9 95-ben, nem tudjuk, a menyekző előtt-e vagy utána ? öröklé elhunyt atyjától Bajorországot. Az ifjú Henrik ekkor még nem is sejtheté, hogy az alig 15—16 éves Hl. Ottónak napjai megszámlálvák, s annak helyét 1002-ben már ő foglalandja el a királyságban. De kormánytörténete tanúskodik, hogy ha ezt sejthette volna is, még sem ellenzi vala Géjzának és Istvánnak a magyar nemzeti s egyházifüggetlenségre vonatkozó feltételét. Ő, miután német király lyá lett is, bár a maga és német-egyháza befolyását mindenmódon ügyekvék gyarapítani a keresztény világban ; s bár külö-