Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

22 ban utat nyit, az új vallással, a nemzeti függetlenség csorbulására egyszersmind a német császári s egyházi befolyásnak is kaput tárjon. És bizonyára nem is találhatják más okát annak, hogy épen akkor midőn a kereszténységet országába fogadta, újra megkezdi az ellenségeskedést, és szövetkezik a császár ellen pártos Henrik bajor herczeggel ; sem annak, hogy midőn a német metropólitai hatóságot Magyarországra is kiterjeszteni törekvő Filigrin térítő szerzeteseit kiűzi, jószágait sarczolja s pusztítja, épen akkor hívja be a maga és családja megkeresztelésére a cseb Adalbertet, népének megtérítésére a cseh Astricot és csehlengyel- olasz szerzetes társait. A kereszténységet befogadja, mert azt nemzetének érdekében a válságos körülmények közt, melyeket fentebb ábrázolánk, múlhatatlannak tartja ; de mellőzi a német egyház térítő befolyását, nehogy annak nyomán a császári befolyásnak is utat nyisson. A körülmények azonban néhány év múlva e tekintetben tetemesen megváltoztak. Elébbi szövetségese, a bajor Henrik, visszanyeri ugyan országának nagyobb részét, s azontúl békében marad a császári udvarral ; de a féltékenység, feszültség állandólag fenmarad a két német fejedelem között. Géjza most nemcsak veszélyt nem lát a maga függetlenségére abban, ha Henrikkel folytatja a barátságot, melyet vele pártütő korában kötött volt ; hanem még támaszt is remél nyerni benne mind a hatalmát Magyarországra is kiterjeszteni vágyó ifjú császár, mind saját pártosai ellen. Ezek voltak kétségkívül az indokok, melyek Géjzát arra birták, hogy a császári udvarral még IH. Ottó alatt is folyton feszültségben élő bajor fejedelmi házzal szorosabb szövetséget kössön, s Henrik leányát, Gizelát, István fiának nőül szerezze. Midőn a két fejedelmi udvar e házasság megkötése fölött alkudozék, minden bizonynyal arról is folytak értekezletek s történtek megállapodások, minő helyzetet foglaljon el a keresztény népcsaládban Magyarország, melynek végleges megtérítésére kötelezte magát a vőlegény ; mily viszonyba lépjen az a pápa, mint a kereszténység feje, s milyenbe a császár iránt, ki az uralkodó fogalmak szerint, magának politikai fenhatóságot szokott követelni ott, hol a pápa egyházi hatalma elismertetett ; milyenbe végre a német egyház iránt, mely viszont mindenüvé