Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

195 A történelem feljegyzé az iszonyú tettet, s az emberien érző kebel megilletődve áll meg az egyszerű polgárság gyászba öltözött tömege előtt, mely a szenvedett csapásért önmagát okolva, igaz töredelmességgel magára vall, és szent fogadalmakat teszen. De a történelem kritikájának kötelessége egy lépéssel to • vább menni, s kérlelhetlentil arra vagy azokra utalni a bünvád súlyát, kik azt az Isten és az utókor előtt megérdemlik. A legközelebbi kor hallgathatott, vagy elsimíthatta a történteket félelemből, de másfél szász év múlva a história már kimondhatja az illetők felett is igaz Ítéletét. Az eddig ismert adatok Enyed 1704-ki nagy romlásáért. — Vádolják Toroczkay Istvánt, azon könnyelműségéért, hogy a császári vezér haragját, bár valószínűleg nem akarva, egy csekély népességű városra vonta, nem annyira a kém megcsonkíttatása, mint a meg nem védhetett városnak idő előtti átesketéséért Rákóczi pártjára, a mi által Rabutint mintegy provocálta. (Bár e tekintetben az utódok is tanultak volna !) Mentik annyiban, hogy ily eredményt az ő hibája miatt másokra nem várhatott, s hogy egyideig Enyed védelmét lehetségesnek, később saját erejét is elégtelennek tartotta. — Vádolják a szerencsétlen várost is jóhiszeműségéért ; a mennyiben a szavát nem tartható kuruez tábornok segély-Ígéretében bizott. A mire azonban nincs eredeti adat. De kik forradalmi időket éltek, jól tudhatják, hogy ily időkben hinni és nem hinni, bízni és nem bízni egyaránt nehéz, s egy pár-ezernyi lakóju város polgársága háború idején alig tehet egyebet, minthogy a közelgető nagyobb erőnek meghódoljon. — Vádolják Tige ezredest, ki elég oktalanul vag/ roszakaratulag, rendes ezredéhez még rablásra vágyó népet sem szégyenít egy kis város polgárai ellen vezetni. Menthetné az, ha erre parancsolata volt. Vádolják Rabutint, ki Toroczkay tettéért egy szerencsétlen és tehetetlen városon vett véres boszut, évtizedekre megbénítva egy tudományos intézet jótékony hatását, melynek elöljárói óvatosságból, még beesketve sem voltak Rákóczi részére. És őt, ki erre fölülről, már az idő rövidsége miatt is parancsot nem vehetett : nem menti fel sem Isten, sem ember,— legkevésbé pedig a história, p. SZATHMÁRY KÁROLY.