Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

191 szivébe a vigasz malasztjait csepegtették : a legszentebbről sem feledkezének meg. Az Úrnak háza is helyre lőn lassanként állítva; a romoktól, tiszköktöl kitakarítatott a boltozatos hajlék ; a megolvadt harangok összeszedett érczdarabjaiból egy kis hara ngot öntettek, s midőn mindez készen volt : megvonatá a harangot B a j c s i András uram. Nem volt Enyeden oly lakos, ki a kis harang szomorú hangjára könyttt ne érzett volna szempillái alatt ; áhítatosabb tömeg sohasem jelent meg Isten trónzsámolya előtt, mint e napon Enyeden. Az agg lelkipásztornak töredelmes szavait a bűnbánó és nyomorsújtott hallgatóság sóhajai és zokogása fojták el, sa mint az ima elhangzott, mély csend állott be, hogy az elfojtott zokogás után, egy szívreható ünnepélyes pillanat álljon be. Az agg lelkész felszólította hiveit, hogy az égnek bűneik miatt történt látogatását jövőre kikerülendök, járuljanak ünnepélyes fogadalom tételére és annak esküvel, aláirással megpecsétlésére, mely szóról szóra ekként következik : „Igen megszomorodott szívvel és lélekkel emlékezvén N.Enyed Várossá, és abban az időben élt Ekklésiák arról az Istennek igaz Ítéletéről, melylyel látogatta Isten ez hazát, soha el nem felejthető, elégségesképen meg nem siratható romlást bocsátott vala, melyben tüz miatt az egész Város porrá és hamúvá tétettetett, a midőn szép Kastélyunk tornyaival, abban lévő szerszámaival, sok szép jókkal, Temploma és Tornyával, három szép harangjaival, a kerítésben lévő Kamarákkal, azokban lévő sok szép jókkal, sok esztendőkre letett számtalan búzájával, hordó boraival, letétetett pénzbeli sok költségével megemésztetett; kegyetlen fegyver miatt elhullottak, megölettek sok siratásra és jajgatásra méltó, szép és jóreménységü Ifjú Deákjaink s városi becsületes Ifjaink, közép és öregrendü Atyánkfiai, némelyek pedig tüz által megégtek, sokan a füst mián megfúladtanak. Kiknek szomorú romlásokon 's eseteken keserves sírás, jajgatás elhatott szintén a szomszéd falukba is, égő Házainknak füstivel egybe. Vajha a nagykegyelmü szent Úr Isten többé ily keserves csapását reánk nem bocsátaná ! Eszébe juttatta sok Istenfélő Tagjainknak ez az Isten szomorú