Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

192 ítélete, azt a mennyei igaz Úrnak, mind igaz ítéleteit, mind pedig irgalmasságit, melyet cselekedett ennekelőtte circiter 45 Esztendőkkel ezen Városon,*) midőn a Pogányoktól a Városnak Kastélya és benne lévő keresztyén Atyánkfiai szorongattatván, csudálatosan az Isten az égből szállott tiiz által megrettentvén a Pogányokat, és megszabadítván, fogadást tettek volt Isten előtt arról, hogy Esztendőről esztendőre azt a Napot, mellyen Isten őket oly csudálatosan megszabadította, megszentelnék, könyörgésekkel, böjtölésekkel, Isten Igéjének hallgatásával. De a sok szomorú változás fogadásokat csakhamar felbontotta, mellyért is az időtől fogva az Istennek sok s ktilömb-kíilömb, ítéletit szenvedte e Város. Mellyeket szomorúan forgattak elméjekben e Városnak és Ecclésiának Istenfélő Tagjai. Ennek okájért, tetszett kicsintői fogva nagyig minden rendeknek : Egyháziaknak és külsőknek, Férfiaknak és Asszonyi állatoknok, Fiú gyermekeknek és Leányoknak közönségesen, Isten s Angyalok, sőt e világ előtt, az Isten haragjának engesztelésére való „igaz poenitenczia tartásunkat s ő Felségéhez való megtérésünket (hogy Városunk s Ecclésiánk Isten előtt kegyelmet nyerhetne, és még valaha áldott kezeivel romlásunkból felépíttené) ilyen fogadásokat tenni : 1. Hogy azt a szomorú emlékezetű Napot, Diem Dominicain Palmarum, Esztendőnként emlékezetben tartjuk, azon a Napon solemniter az Isten ítéleteinek és csudálatos szabadításának hálaadással való emlegetésivel, Könyörgéssel, ésböjtöléssel Istenek szolgálunk, az Úrnak haragját engesztelni el nem múlatjuk. Ezt pedig fogadjuk nemcsak magunk személlyünk iránt, hanem még a Fiaink, s Leányaink, sőt a mi maradékaink iránt, nemzetségről nemzetségre. Hogy pedig az időnek változási ebbeli fogadásunkat se a mi gyermekeink se maradékainknak elméjekből el ne törölhessék : időről időre, esztendőről esztendőre a Nemes Városnak elöljárói jó idején tartozzanak elméjekre adni a T. Tanítóknak, a kik is tartozzanak annak az Innepnek megszcntelése felől, azon a napon pedig, Inneplésnek okát előszámlálni, emlegetvén megkeseredett e Városnak ilyen szörnyű romlását ; hogy pedig még magot hagyott az Isten az 0 Házában. Istennek nagy-alázatos szívvel megköszönni. *) Az 1658-ki tatár támadásra vonatkozik.