Századok – 1867

Thaly Kálmán: Bottyán tábornok haláláról s temető-helyéről 167

168 lálozás helyére nézve be kellett érnem Kolinovicsnak a hadi körülmények akkori állapota által is támogatott adatával, idejére nézve pedig, Spangár krónikája kissé tág értelmű följegyzésén kivül, a Bercsényi Károlyihoz irt levelei ide-vonatkozó soraira és az 1709. sept. 28-ki nógrádi levél állítására alapított combinatióval. Mindezekből a halálozás n apj a i t (1709. sept. 25—28 ka közt) meg lehetett ugyan határozni, azonban n a pját egész positivitással nem. Tudjuk, hogy Bottyán tábornok, az ekkor már 70-es évei felé járó, s félszázados harczok fáradalmaitól, sebeitől törődött testű ember 1709 tavaszán sokat betegeskedett, s augustusi tisza-duna-közi hadjárata alatt irt leveleiben is panaszkodik „nyavalyás állapotáról" ; de azért ernyedetlenül folytatta megszokott vezéri teendőit. Sőt aug. vége felé feltörvén solthi, majd vecsei táborából : sebesen nyomult a bányavárosokra, hogy ezek megtámadása által az Eszterházy Antalt szorongató Heistert Dunántúlról revocálja. A selymeczi sánczolatok ellen intézett rohamát, az ezen erődítvények előtt három császári tábornokkal vívott véres ütközetét, életrajzában megírtam, — valamint azt is, hogy a tisza-duna-közi városok s a Jászföld felrablására igyekező ráczság visszaverésére, és a hatvani árulás meggátolására, mint kellett Selymecz alól rögtön, erőszakolt hadmenetekben ismét az alföldre alásietnie. Lehet, hogy a selymeczi ütközetben kapott újabb sebek, vagy a folytonos sebes hadmenetek — ideszámítva a nem reménylett hatvani cselszövény fölötti felindulását is — emészték föl végkép a különben is betegeskedő agg vezér erejét, — hogy csakhamar ez események után elhunyt. Kolinovics *) mindgyárt a selymeczi — másként az illető sánczokról nevezve v e r s á 1 i — ütközet elbeszélése után említi Bottyán kimultát : „ . . . Vitézségének ímez utolsó munkáját véghez vivén Bottyán : hirtelen való agyvelőgyulladásba esik, s Szent-Lőrincz-Káta körül, nem messze Jász-Berénytől, meghal." S ez állítás — Kolinovics egyébként is hiteles iró lévén, — annyivalinkább elfogadhatónak látszik : minthogy Bottyán, *) Commentarii. Nemz. muz. kézir. lat. fol. 388 és 3S9.