Századok – 1867

Gr. Mikó Imre: Elnöki beszéde a Történeti Társulat 1867. július 2-diki választmányi ülésén 12

kútfeje történelmi mondáitiknak. Sok hős kaland, mesés krónika, szent és nagy királyok élete s csatáik dicsőítő leirása : a nemzeti és polgári életnek amazok hullámai alá mintegy belemerülése — mind innen származnak. Ezeknek megvan az a szép és jó oldala, hogy folyvást táplálják a nemzet harczias szellemét, s hogy magas példányképeket látó, azok nyomán járó nép természetes irányává lesz a magasra törés. De komoly küldetésil nemzetnek főként a valóra kell' törekednie, tudományban és műveltségben szintúgy, mint a politikai és társadalmi életben. A való megismerésére, valódi politikai érettségre pedig egy tudomány is biztosabb ösvényen nem vezet, mint a történettudomány. Mig lepke után szalad a gyermek, senki sem mondja ifjúnak ; mig történeteinek mesés hajdanán és mythologiai képeken kapkod valamely nemzet, nem illeti meg a féríiasultság diszes czíme. Nekünk is sokat kell változtatnunk történetírásunk irányán. Az idő ráért, az elmékben van fogékonyság : csak ki kell mutatnunk az utat, kijelölnünk a továbbhaladás irányát. Emelkedjünk magasb szempontra, és lássuk a történetírásnak müveit népeknél való fejlődési stádiumát. Mint a föld felületét borító hegygerincznek havas csúcsai : úgy emelkednek ki ezek a népek történetének nagy óceánján. Nézzünk csak végig rajtok. A népek iráselőtti kora, midőn bont keresnek, társadalommá alakulnak, a mesés-történelmi korszaknak mondható. Ezt többé-kevésbé mindenütt homály fedi, vagy mythos pótolja. Nekünk közel 300 évünkről nincs egykorú nemzeti irónk. Sajnálnunk kell, de egészen hagyományokkal pótolnunk — a történetírói Pragmatismus ellen van. Második korszak a krónikáké. A legtöbb közérzéssel birók fel kezdik jegyezni a mit hallanak, olvasnak. A regényes a való történet közé vegyül, a subjectivitas és képzelödés, a mondák és hallomások tágas tért nyernek ; a történetek kiömlő forrása csermelylyé alakul, melyet iszap és kristály-csepp egyiránt alkot. Ezt a háborúk mesékkel vegyes történeti korszaka váltja fel : midőn a részvevő bajnok, vagy a szemlélő honpolgár, tűzhelye mellett, hallomásból, vagy egykor létező, de elveszett fel-