Századok – 1867

Horváth Mihály: Megnyitó beszéde a Történelmi Társulat első közgyűlésén 1867. május 16. 3

8 életben, lön középpontjává a honi történelem mezején megindult mozgalomnak. Keblében, egyik elnökének b. Eötvös Józsefnek vezetése alatt, történelmi bizottmány alakult, mely czéljául tűzte ki : „az elszórva levő kisebb történelmi emlékek és okiratok kiadása által mind a hazai történet egyes részei s pontjai felvilágosításához járulni : mind az iró és olvasó közönség részvételét a történelem s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni." így indult meg a „Történelmi Tár," mely már 12 kötetet számlál. Az Akadémia történelmi bizottmánya azonban hamar átlátá, hogy e vállalat sem öleli át a tért egész terjedelmében, melyen a nemzeti történetnyomozásnak haladnia kell ; s mivel az Akadémia pénzforrásai igen szűken folytak, a baza lelkesebb fiai közt magán-uton gyűjtettek aláirások, a történelmi kútfőknek még tágasb alapon való megindítására. E vállalat is sikerült, s az Akadémia történelmi bizottmánya két osztályban kezdé 1857 óta közrebocsátani „Magyar Történelmi Emlékeinket," egyik osztályt az okmányoknak, másikat az Íróknak tűzvén ki. Valóságos történeti kincseket hozott a történelmi bizottmány e három rendű gyűjteménye, az eddig megjelent 36 kötetben, napvilágra. E mellett pedig egyes jeleseink még külön is vállalkozának történeti forrásaink kiadására. Szalay Lászlónk „Történelmi Emlékeket," gróf Mikó Imrénk „Erdélyi Történelmi Adatokat," több kötetben bocsátának közre, Erdély hagyományokban dús kincseiből. Mások apróbb gyűjteményekkel gazdagíták kútfőinket. Tiz éve, hogy e gyűjtemények megindultak, s az Akadémia történelmi bizottmánya büszke öntudattal tekinthet vissza hazafias működésének eredményeire. Kútfőink tömege oly tetemesen gyarapodott, hogy a történelmi anyag, az 1848-ig közkézen forgóhoz képest, majdnem megkettőztetett. Nagy és teljes elismerést érdemlő, mit ekként tudományos Akadémiánk, s mit egyesek a honi történelem mezején a lefolyt 18 sanyaruságos év alatt előteremtettek ; de hasonlítva ahhoz, a mi e téren még teendő : mindazt csak kezdetnek mondhatjuk. Honi történelmünknek még sokkal több kútfői rejlenek nyilvános levéltárakban és magán kezek közt, mint a mennyi eddigelé látott napvilágot. S nemzeti történelmünk dicsőséges épületét csak akkor fogjak egész teljében fölemelhetni, ha majdan ezek is közkézre fognak jutni.