Századok – 1867
Horváth Mihály: Megnyitó beszéde a Történelmi Társulat első közgyűlésén 1867. május 16. 3
"9 E tekintetben jelentékeny lendületnek nézhetünk ugyan elébe Felséges királyunk határozata következtében, mely szerint a történelmi kútfők kiadására és régészeti buvárlatokra évenként tízezer forintot méltóztatott utalványozni. De sem ez, sem az Akadémia történelmi bizottmányának buzgalma nem fog teljesen czélt érni, míg a történelmi tanulmányokat maga a társadalom nem veszi pártolása alá. Érzi és érti ezt az előrehaladottabb, mivelt külföld, mely a nemzeti becsület követelményének tartja, történelmi múltjának minél teljesebb földerítését. E nemzetek államköltségen ftlrkésztetik és hozzák napvilágra multjok emlékeit. S a kormányok ebbeli gondoskodása mellett mindenütt még egy-egy sereg magán-társulat fáradoz a hazai történet nyomozásában. Hogy csak legközelebbi szomszédainkat, a németeket említsem : az állam költségén folyamatban lévő Pertz-féle Monumenták nagyszerű kiadása mellett mintegy negyven kisebb-nagyobb történelmi társulat működik a német nemzeti történetek nyomozásában, emlékeik közzétételében. A kis, de boldog Schweiznak, s a régi dicsősége utjain járó nem sokkal nagyobb Belgiumnak majdnem minden tekintélyesebb városa bir egy-egy történelmi társulattal. S csak igy van az helyesen, tisztelt gyülekezet. Bár az államok évenként ezreket áldozzanak e czélra közpénzeikből, bár egyes tudományos intézetek, mint Akadémiánk, hazafias buzgalommal működjenek is e téren : a nemzeti becsület igényeinek a hazai történelem körül még korán sincs elég téve. Ebben is, mint a haladás, a polgárosodás minden egyéb téréin, csak a társadalom maga felelhet meg teljesen a nemzeti igényeknek. A kormányok és egyes tudományos intézetek halomra gyüjthetik a történelmi kincseket : de mily korlátolt ezek haszna, ha csak néhány szaktudós kezein forognak, s a társadalomba, a nemzet nagy tömegébe nem hatolnak be ! Csak két feltétel alatt lehet virágzó állapotban a nemzet történelmi irodalma : ha t. i. a kutfő-gyüjtemények gazdagok, a nemzeti élet minden ágazataira kiterjedők, és — mi nem kevésbé lényeges1-1 -''ha a nagy közönségben érdekeltség létezik azok iránt, és élénk a történeti érzék. Emez csak a társadalom keblében fejlődhetik, csak ugy foglalhat nagyobb tért, ha történelmi társulatok keletkeznek, oly
