Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)
A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 87 Nem gondom. Így volt, így marad a’ világ. Forr, mint az ádáz tengerek, a’ midőn A’ szélveszek bérczodvaiknak Vas kapujit ’s reteszit leszórván A’ bús haboknak zúgva rohannak, és A’ képtelen harcz itt hegyeket temet, Ott új világot hoz fel; – egymást Váltja örök romolás ’s teremtés. Ezek szerint teljesen mindegy, hogy Napóleon és Nelson mit tesznek a világtörténelem színpadán: a pusztulás és keletkezés a történelemben állandó. Az egyén azonban nem társadalomalkotó mivolta miatt tud kitörni ebből a fenyegető helyzetből (miként Széchenyi véli), hanem akkor, ha a világot egész egyszerűen elhagyja. A költő visszavonul a babérerdők homályába, ahol a sötét völgyben csermely csörgedez, s itt a költészetnek szenteli magát. Egyedül. Nincs ott társ (csak a költészet istenei), nincs ott nemzedék (család), nincs ott nemzet.28 Harmadszor Széchenyi ismét A’ Magyarokhoz-ódát idézi. Itt is egyetértőleg, s itt is feledve annak republikánus narratíváját, s itt is a vademberi barbársággal szembeállítva a polgári filozófiát: Milly ritka az egészséges ’s ép több századi tölgy! Közönségesen a’ fiatal sugár sarjadékbul görbe vén fa lesz, mellynek ágai rothadnak. Növések a’ földtül függ; ha ez jó ’s mély, egyenesek ’s magasok, ha sovány ’s felszines, görbék ’s törpék maradnak. – Gyermekekbül is sokszor, férfikorok egészen kimaradván, vének lesznek, ’s itt akárki mit mond, ugy látszik valóban gyakorta van saltus in natura. Nemzetek is szint igy támadnak ’s vénségre ’s halálra jutnak – férfikorok elmarad. – Mennél rosszabb ’s felszinesb alapjok, annál rutabb, nemtelenebb növések ’s bizonyosb mulandóságok; ’s viszont. Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, milly növések lehet ’s lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja. Igy a’ nemzetek növését, kifejlődését ’s éltek hosszát is néminemü igazsággal előre jövendölhetni, ha alapjok vagy szellemek miségét szorgalommal nyomozzuk ’s azt átlátni lelki erőnk megengedi – vagy inkább, ha testi gyáva létünk lelkünk tehetségit nem gátolja. 28 A vers elemzéséhez lásd Csetri Lajos: Berzsenyi Dániel: Amathus . In: Uő: Amathus i. m. II. 96–107. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 87Századok_Széchenyi_Könyv.indb 87 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
