Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)
VADERNA GÁBOR 88 Ebbül nagy erőltetés nélkül sok mindenféle következés foly, [!] Szemünkbe fog tünni: hogy azon alapnál, melly tudományt kirekeszt, asszonytársinkat egyedül állati vágyaink ’s ösztöneink tárgyivá teendi ’s őket meny nyek országábul kizárja ’s a’ t. tán erősbet is képzelhetni; – hogy azon sarkalat, melly intolerantiát ’s elválási hevet rejt, korántsem olly valódi ’s erős, mint gondolnók; – hogy egy szép érzés ’s gerjedelem, melly minden tántoritó kecsei mellett is csak ideale marad, sok rut salakkal van vegyülve, mint a’ becsület fenntartására kettős viadal ’s a’ t. ’s korántsem olly valódi talpkő, mint tán sok hinné – ’s végre, hogy minden, a’ mi fényhez, füsthöz, illathoz, homokhoz és sárhoz hasonlitható, – gondolom kiki érthet – nemzeti alapnak nem egyéb, nem jobb, hasznosb ’s nem igér nagyobb kifejlődést, mint mikor a’ fa levegőbe, mocsárba, vizbe, sziklára ’s a’ t. ültettetik. Észre fogjuk venni, hogy csak az igaz - - - - - - - - - valódi alapja a’ nemzetiségnek, ’s hogy – minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.29 Figyelemre méltó, hogy a vers rothadótölgy-allegóriáját még látszólag annak republikánus értelmében idézi (tudniillik, hogy minden nemzet előbb-utóbb erkölcsi romlása okán enyészik el), csakhogy az idézet itt sem pontos. Széchenyi ugyanis arról kezd el beszélni, hogy ezek a fák már fiatalon is életképtelenek voltak, s ezért hagyták ki felnőttkorukat. Sajátos értelmezése ez a Berzsenyi-féle allegóriának. A költőnél arról az elképzelésről van szó, hogy minden nemzet, amely felemelkedik, régi nagyságát, pontosabban annak látszatát képes sokáig megőrizni. Hiszen a nagyságnak ára van, s ennek paradigmatikus példája Róma: a rossz erkölcsök behatoltak a városba, a bujaság, a kéjvágy, az érzéki örömök elgyengítették mind az erkölcsi érzéket, mind a katonai erényeket – s Róma ezért is intő példa. Csakhogy Széchenyi nem egészen ezt mondja: nála már az ültetésnél baj van (rossz a talaj), s ilyenformán a nagyság már létre sem jön. Nem az tehát a baj, hogy az egykor egészséges tölgy mostanra beteg lett (hogy romlásnak indult a hajdan erős magyar), hanem az, hogy sohasem volt egészséges. Ezek után nem meglepő, hogy Széchenyi következtetése is más logikát követ, mint Berzsenyié: Tisztán fogjuk látni, hogy egyedül az erény, bár mi csuf kisérőkkel volt is néha környezve a’ régi világban, oka nehány nemzet gigási felemelkedé-29 Széchenyi I.: Hitel i. m. 404–405. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 88Századok_Széchenyi_Könyv.indb 88 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
