Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)
VADERNA GÁBOR 86 Ám az ebből levont következtetés („a’ mi elmúlt, ne akarjuk azt megint életbe visszaidézni, mert lehetetlen”) már egyáltalán nincs a versben. Sőt, Berzsenyi republikánus történeti narratívája köszönőviszonyban sincs az itt megpendített stadiális történelmi elbeszéléssel, mely a vadembertől jut el a modern polgárig. Berzsenyi ugyanis úgy gondolta, hogy a régiek történelméből igenis lehet és kell tanulni; úgy gondolta, hogy legalábbis kérdéses a történelem szükségszerűsége, s a nagy birodalmak hanyatlásának tanulmányozása példaként szolgálhat a jelen megértéséhez. Ehhez képest Széchenyi felszólít a múlt elfelejtésére. Az ő szempontjából a történelem fejlődésben van, s a múltba való visszanézés csak zavart kelt. Gondoljunk csak bele, hogy a két álláspont közti hasadást mily fantasztikus paradoxonba helyezte Kölcsey Ferenc Huszt című ismert költeménye! Ott ugyanis a régi kor árnya kérdezi meg a múlton búsongót, hogy mi értelme van merengésének – azaz: a múlt az maga (a lebegő rémalak), aki saját létezését kétségbe vonja, pedig megjelenése és a tény, hogy ő mondja ki a tanácsot („Hass, alkoss, gyarapíts!”) nagyon is létezésének jogossága mellett szól. Berzsenyi és Széchenyi a két szélső pontján állnak e dilemmának. Egy másik helyen Széchenyi Berzsenyi Amathus című költeményéből idézi az időbeli körforgás barokk költészeti toposzát, ám kommentárja ismét a csinosodás politikai nyelvébe kívánja bevonni a költőt: Ez a’ természet rende. A’ részek támadnak, mulnak, minden forogva mozog egymást Váltja örök romolás ’s teremtés; ujbul vén, vénbül uj lesz – ’s csak az egyetem örök. Ugy az ember, akármilly vad állapotu legyen is, társalkodik, ’s az egész emberinem nemzetekre, nemzetségekre, házastársakra ágzik.27 A részek változnak tehát, de az egész tendenciája marad: ennek lényege pedig az, hogy az ember társadalomalkotó. Berzsenyinél azonban nem erről van szó az idézett helyen. Nézzük csak: Mit főz magában Gallia’ Sándora, ’S a’ zordon éjszak’ rettenetes feje? Melly öblöket zár, merre tart ’s ront Ánglia’ nagy koszorúsa, Nelson? 27 Széchenyi I.: Hitel i. m. 399. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 86Századok_Széchenyi_Könyv.indb 86 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
