Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas - (Széchenyi Berzsenyit olvas)

A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 85 s ne a külföld becsülje meg. Ezeknek az eredményeknek a szimbolikus fi­gurája lesz Berzsenyi. A név többes számban való használata pedig nyil­ván még inkább magasra emeli a költő rangját: nem egyszerűen Berzse­nyire kell figyelni, hanem a Berzsenyihez hasonlókra, a Berzsenyi típusú­akra. (Érdekes, hogy a Kisfaludyak többes számban említése itt egy sajá­tos eldöntetlenséget hordoz, amennyiben Kisfaludyból az irodalom terüle­tén két feltűnést keltő figura is működött: Sándor és Károly.) Széchenyi négyszer idéz Berzsenyi-szöveget. Egy helyen szó szerint A’ Magyarokhoz két sorát némi kommentárral: Az a’ mi valaha nemzetiségünk talpköve ’s ereje volt, időjártával elbom­lott, ’s jól mondja hazánk koszorus Lantosa: „Óh más magyar kar mennyköve villogott Atilla véres harczai közt ’s a’ t.[” ] ’s a’ mi elmúlt, ne akarjuk azt megint életbe visszaidézni, mert lehetetlen – ugy mint elfolyt óráink se térnek soha vissza többé. Szükséges inkább – nehogy homokon állapodjon minden lételünk, – uj nemzetiségünk lel­két mind jobban kifejtenünk. Eléggé meg nem becsülhető szerencse, hogy a’ Mindenható olly században engedett élnünk, mellyben nem kor­látlan bátorság ’s felhevült képzelet, vagy testi erő, hanem csak polgári erény ’s felvilágosított emberi elme teszik a’ nemzetek tartós sarkalatját. A’ vad ember nemerősb [!] védelme, nem keményebb paizsa az ország­nak, mint a’ tanult, a’ szelid; készüljünk azért inkább éppen olly erősek ’s bátrak lenni harczban, mint régi apáink valának, de kimüveltebbek, tanultabbak, nyájasbak, mint ők ’s kivált otthon.25 Nem tudni, hogy Berzsenyi mit szólt ehhez: mindenesetre nem egé­szen így gondolhatta. Odáig rendben is van, hogy „valaha nemzetiségünk talpköve ’s ereje volt, idő jártával elbomlott”. A’ Magyarokhoz valóban tar­talmaz efféle vonatkozást: Elszórja hidd el mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera fajzatok Dúlják fel e’ várt, melly sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett.26 25 Széchenyi I.: Hitel i. m. 325–326. 26 Itt és a továbbiakban a Széchenyi által forgatott Berzsenyi-kiadást idézem: Berzsenyi Dániel: Versei. Kiad. Helmeczi Mihály. Második, megbővített kiadás. Trattner János Tamás, Pest. 1816. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 85Századok_Széchenyi_Könyv.indb 85 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27

Next

/
Thumbnails
Contents