Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas
A LEGÁRTALMASABB DICSÉRET 81 volt; – én azt szeretem hinni: lesz! ” – ezt újra kiemeli. 7 Nem véletlen, hogy a kezdetektől erős volt a Hitel konzervatív kritikája. Széchenyi naplójának egyik szarkasztikus megjegyzéséből (1830. november 26.) lehet tudni, hogy a közép-európai konzervativizmus egyik kulcsfigurája, Friedrich von Gentz, ekkor épp Metternich tanácsadója, közönségesnek tartotta ezt a munkát: „Genz über mein Buch das Erbärmelichste gesagt – – Es wäre so gemein – Meine Popularität wäre gänzlich zernichtet, – – ich würde nichts mehr nützen können etc. etc. etc.”8 Mások ennél összetettebb véleményt mondtak a munkáról. Fel lehet idézni a Hitel konzervatív kritikáját gróf Dessewffy Józseftől, Orosz Józseftől vagy Ponori Thewrewk Józseftől.9 Persze ezek kö zel sem egységes álláspontot képviselnek, s közel sem bizonyos, hogy az aulikus nemesség egységes-közös álláspontját fejeznék ki. Az aulikusnak aligha tartható Dessewffyről írott könyvemben amellett érveltem, hogy a vele folytatott vitában az a különös, hogy miközben Széchenyi kétségtelenül új politikai nyelvet teremtett, aközben a vitának vannak olyan rétegei, melyek korábbi eszmetörténeti trendek kései kiterjesztéseként olvashatóak. Így a régiek és modernek klasszikus 18. századi vitájában foglalnak állást (Széchenyi a modernek, Dessewffy a régiek mellett); másutt: Széchenyi karteziánus 17. századi érvkészletét Dessewffy 18. századi sztoikus antropológiája opponálja.10 Bármily vonzó is a lehetőség a történet egyszerű formák ba illesztésére,11 a helyzet bonyolultabbnak mutatkozik annál, mint hogy Széchenyi korszerűsége lesöpörte volna a színről a maradiak érveléseit. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Széchenyi megnyilatkozásait ne lehetne konzervatívvá olvasni. Már kortársai mást és mást olvastak ki hosz szasan kanyargó körmondataiból, melyekben zavarba ejtő változatossággal 7 Gr Széchenyi István: Hitel. A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerk. Ifj. Iványi-Grünwald Béla. Magyar Történelmi Társulat (Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai. Gróf Széchenyi István Összes Munkái II.), Bp. 1930. 492. 8 Gróf Széchenyi István: Naplói. Negyedik kötet (1830–1836). Szerk. Viszota Gyula. (Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai) Magyar Történeti Társulat, Bp. 1934. 161. 9 Gróf Desewffy Jó’sef: A’ „Hitel” czímű munka’ Taglalatja. Werfer Károly, Kassa. 1831.; Gróf Széchenyi István mint iró. Kiad. Balásfalvi Orosz József. Snischek Károly, Pozsony. 1832.; Ponori Thewrewk József: Beretválkozótükör az új magyarok’ számára. Belnay Örökösei, Pozsony. 1833.; Ponori Thewrewk József: Velenczei szappanpor az uj magyarok’ számára. Belnay’ örökösei, Pozsony. 1834. 10 Lásd Vaderna Gábor: Élet és irodalom. Az irodalom társadalmi használata gróf Dessewffy József életművében. (Ligatura) Ráció, Bp. 2013. 253–294. 11 Az elbeszélések „egyszerű formái”-hoz lásd André Jolles: Einfache Formen. Legende, Sage, Mythe, Rätsel, Spruch, Kasus, Memorabile, Märchen, Witz. Szerk. Alfred Schossig. Neimeyer, Halle. 19562 . Századok_Széchenyi_Könyv.indb 81Századok_Széchenyi_Könyv.indb 81 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
