Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Vaderna Gábor: A legártalmasabb dicséret. Széchenyi István Berzsenyit olvas – Berzsenyi Dániel Széchenyit olvas
VADERNA GÁBOR 80 Amikor 1830-ban megjelent gróf Széchenyi István Hitel című munká ja, akkor csak egy dolog volt biztos mindenki számára: itt valami olyan esemény történt, mely valamiképpen változtat a magyar történelem menetén. A szenvedélyes érvelések, sokfelé kalandozó gondolatok mögött sokan találtak meg valamit, ami vonzónak tűnt fel, és sokan ismerték fel képzelt ellenségüket a szöveg mögött. A Hitel megjelenése mindenképpen kitüntetett eszmetörténeti pillanat volt, amely nemcsak a szöveg nyitottsága (rosszmájúan: enigmatikussága) miatt kelthetett feltűnést, s nemcsak azért, mert egy olyan ember írta, akinek a szavaira-tetteire már eleve odafigyeltek, hanem azért is, mert olyan elvárások torlódtak fel, olyan álláspontok kusza halmazai kavarogtak a 19. század elejének politikai diskurzusaiban, amelyek nyelvet kerestek maguknak. Egy politikai eszmetörténész számára nemcsak az lehet érdekes, hogy Széchenyi milyen politikai szótárakat használt (magyar kortársaihoz hasonlóan meglehetősen keverve), és hogy miképpen gondolkodott, hanem az is, hogy miképpen illesztették be kortársai a Széchenyi felkínálta gondolkodási formákat saját világukba. A magyar politikatörténeti irodalom (például Schlett István vagy Takáts József) az 1830-as évekre teszi a magyar politikai nyelvek „szótár-átrendeződését”, s Széchenyi fellépése lesz a 19. századi politikai gondolkodás nagy „eredetmondája”.5 Van persze egy fősodra a Széchenyiről való történeti gondolkodásnak, mely a reformkori liberális politika alapító atyját látja benne, s törekvései mögött rendszerszerű összefüggéseket tár fel.6 Nem gondolom, hogy ezek az elbeszélések tévúton járnak. Ugyanakkor még a liberális Széchenyi megértéséhez is hozzásegíthet minket, ha megpróbáljuk megérteni azokat az olvasatokat, melyek a liberális értelmezéssel nehezen hozhatóak összhangba, vagy éppenséggel annak ellenében születtek meg. Ezeknek a többnyire konzervatív olvasatoknak persze akadnak korlátai. A Hitel szövegében van egy olyan mozzanat, mely határozottan ellenáll egy ilyesfajta közelítésnek: ez pedig az időhöz való viszony. Már a bevezetés némi szarkazmussal viseltetik a múlton búsongó történeti logikán, s a szöveg szállóigévé vált zárómondata – „Sokan azt gondolják: Magyarország – 5 A kifejezések Takáts Józseftől erednek. – Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet. Osiris, Bp. 2007. 20., 31.; lásd még Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története. Második kötet. A liberalizmus Magyarországon. I. rész. Korona, Bp. 1999. 37–60. 6 A liberális politika kialakulásának legjobb leírása: Gergely András: A magyar liberalizmus születése. In: Uő: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. (Elvek és utak). Magvető, Bp. 1987. 9–98. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 80Századok_Széchenyi_Könyv.indb 80 2022. 11. 24. 11:24:272022. 11. 24. 11:24:27
