Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - A „láthatatlan kezek” helye Széchenyi vallási világában
CSORBA LÁSZLÓ 72 A kutatók ma megegyeznek abban, hogy a gróf vallási univerzumának főbb vonásai elsősorban az 1810-es évek második felében született naplófeljegyzéseiből rekonstruálhatók. Felfogása szerint a hívő emberi lény nem képes önmagától túlemelkedni a reménytelenül korlátolt földi dimenziókon. Úgy látja, „az ember magában hordja az Istent, és gyakorta akar emberfeletti lenni – és a világ összeomlik.”50 Ezért tudja azt is, hogy „az embernek az emberiben kell maradnia, ez a mi átkunk, és egyetlen pillantás az istenibe – utolsó óránk is ez.”51 A világegyetemben azonban harmónia érvényesül, ahonnan nézve a felekezeti különbségek elveszítik jelentőségüket. „Gyakorta láttam hajnalhasadáskor a törököket a felkelő Nap felé térdre rogyva buzgón és bensőségesen imádkozni a Legmagasabb Lényhez; és hányszor gyönyörködtetett és töltötte el örömmel a szívemet egy-egy jószándékú imádsága a keresztényeknek!”52 Ez a meggyőződése egész életén át elkísérte; a gondolat felbukkan a Béla fiához szóló, Döblingben megfogalmazott intelmeiben is: „Az emberek száz- meg százféle vallást követnek, melyek gyakran ellenségesen, sőt nekikeseredetten állnak egymással szemben; pedig az erény valamennyi ember számára ugyanegy! Nem más a zsidónak, mint a kereszténynek, nem más a mohamedánnak, mint a kínainak.”53 Az ok – tudományos igazságként hiszi – egyszerű: „Szíve és lelke vallásában minden becsületes ember megegyezik, csak a formák különböznek, ahogyan Istent imádják, magukat kegyelmére bízzák és lelküket igyekeznek a másvilágra menteni.”54 A vallásokban „objektiválódó” emberi erőfeszítés azonban önmagában nem elegendő az abszolútum megközelítéséhez. „Katakombák ezek [ti. a vallások] s az emberek beléjük zárva, mindenki a kiutat keresi, de nincsen – ki vág hát neki a helyes útnak? Tévelyegnek és szorongva keresnek, míg végül a fedél magától szertehull. Mind ilyenek a mi vallásaink, és egyetlenegy sem jó. Hisz a legnagyobb próba, melyet az életben megállanunk kell, az, hogy semmit sem tudhatunk, és örökös kétségben vagyunk.”55 A kétségek a katolikus teológia központi tanítását is elérik. Nevezetes cataniai gyónásakor, 1819. április 19-én jegyezte fel a következőket: „Megáldoztam. Mit tartok erről? Senki emberfiának nem akarom megmondani. 50 Széchenyi I.: Napló i. m. 45. 51 Uo. 52 Széchenyi I.: Napló i. m. 110. 53 Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához. Szerk. jegyz. Fenyő Ervin. Bp. 1985. 71–72. 54 Széchenyi I.: Napló i. m. 110. 55 Széchenyi I.: Napló i. m. 111. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 72Századok_Széchenyi_Könyv.indb 72 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
