Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - A „láthatatlan kezek” helye Széchenyi vallási világában
„LÁTHATATLAN HATALMAK VEZETNEK...” 73 De nagy magasságba vergődtem fel, Isten felé tudtam szállani...”56 Aligha kétséges, hogy aki e szavakat a szentáldozásról leírta, nem úgy vélekedett e kérdésről, mint a katolikus anyaszentegyház. Ám minden kétség ellenére megvolt benne az erős vágy, amit fenti mondata is jelez: hogy élő maradjon kötődése a hagyományhoz és a közösséghez: „Vallásom legalább egyszer egy évben gyónást parancsol és szent áldozást. Ezt többé elmulasztani sosem fogom, és mostantól fogva mindent pontosan, de kételyek nélkül és nem túlhajtva fogok betartani. Ugyanezt tenném bármely más vallásban születve és nevelkedve is, mert ama népek szertartásait, melyek a Naphoz imádkoznak, éppoly jónak tartom, mint a mienkét.”57 Fentiek alapján aligha vitatható, hogy Széchenyi István szorosabb teológiai-dogmatikai szempontból az 1810-es évek végétől már nem tekinthető katolikus hívőnek. Helyzetéhez párhuzamokat keresve érdemes megfontolni Szegedy-Maszák Mihály fontos megjegyzését: „a gróf „fenyegetettség- és semmi-élménye rokonát leginkább a janzenista Pascalnál kereshetjük.”58 Nos, ha ösztönzését követve belelapozunk Blaise Pascal nak, a jeles keresztény bölcselőnek Gondolatok címen közreadott hagyaté kába, a 257. töredékben a következőket olvassuk: „Csak háromféle ember van; az egyik fajta az, amelyik megtalálta Istent, és szolgálja; a másik, amelyik minden igyekezetével keresi, de még nem találta meg; végül a többi, aki úgy él, hogy nem keresi, és nem is találta meg. Az elsők értelmesek és boldogok, a legutóbbiak balgák és boldogtalanok, a közbülsők boldogta lanok és értelmesek.”59 Ugyanezt húzza alá a 194. töredék is: „csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre; az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, aki tiszta szívéből keresi őt, mert nem ismeri.”60 Pascal tehát azt sugallja, hogy a hívő embernek kétféle alaptípusa van: a miszti kus és az istenkereső . Az előbbi eleve benne él az istenismeret élményének nyilvánvalóságában, magátólértetődőségében – míg az utóbbi keres, de nem talál, ám nem tud úgy élni, hogy ne keressen. E két típus ellentétét – Lucien Goldmann, a neves francia filozófus Pascal-értelmezésére is támaszkodva – behatóan tárgyalja Radnóti Sándor abban a kismonográfiájában, amelyben Pilinszky János líráját elemzi. 56 Széchenyi I.: Napló i. m. 113. 57 Széchenyi I.: Napló i. m. 112. 58 Szegedy-Maszák Mihály: Az író Széchenyi megítéléséről egy történész munkájának alapján. In: Uő: Világkép és stílus. Történeti-poétikai tanulmányok. Bp. 1973. 154. 59 Blaise Pascal: Gondolatok. Ford. jegyz. Pődör László. Bp. 1978. 64. (A kiemelések tőlem – Cs. L.). 60 Pascal, B.: Gondolatok i. m. 50. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 73Századok_Széchenyi_Könyv.indb 73 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
