Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - A „láthatatlan kezek” helye Széchenyi vallási világában
„LÁTHATATLAN HATALMAK VEZETNEK...” 71 Íme tehát az ellenféllel szembeni legfőbb politikai és erkölcsi vád: mivel a felnőtté váló nemzetet csakis az értelem vezetheti további útján, ezért úgymond Kossuth érzelmekre alapozó, az ész helyett a szív indulatait felelőtlenül mozgósító agitációja olyan konfliktusokat gerjeszt, amelyek társadalmi-politikai tragédiához vezetnek. A gróf ezért kiáltotta oda drámai hangon a gondviselés közvetlen segítségében már hiába bizakodóknak: „Egy hajszálon függ az egész, drága Honosiak, egy elhibázott vonás – és minden helyrehozhatlanul el van veszítve. – Ez állapotunk diagnosisa.”49 A „láthatatlan kezek” helye Széchenyi vallási világában Ha az eddigieket röviden összegezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy Széchenyi egy számára érzelmileg roppant fontos helyzetben, egy politikai és személyes konfliktusokat okozó, de azokat vállaló szöveg fogalmazásakor – amely egyben a korszak politika- és eszmetörténetében is különösen fontos pillanat! – tudatosan döntött úgy, hogy szubjektív érvényességű vallásos élményét fölhasználja mondanivalója hitelének morális és pszichológiai alátámasztására. Bár ennek megfogalmazásakor jobbára az ókori műveltséghez köthető, politeisztikus szótárt használta („láthatatlan lények”, „istenek”), ezt olyan szöveghagyomány részeként tette, amely e kifejezéseket beleértette a tágabban vett keresztény gondviseléseszmény szinonimavilágába. Ezen belül a „két kalauz”-elmélet az ő személyes újításának tekinthető, melynek érvelési horizontját történelemszemléletének tágabb elemei rajzolták meg. Ám föl kell tennünk a kérdést: a szubjektív élmény funkcionális fölhasználása stiláris-irodalmi alkotás volt csupán, művészi- szellemi konstrukció – vagy elfogadhatjuk olyan valódi misztikus tapasztalatnak, amely önmagában is igényt tarthat arra, hogy a külvilág is respektálja? A választ e dilemmára úgy adhatjuk meg, ha az epizódot elhelyezzük a Széchenyi vallásosságáról eddig fölvázolt tudományos elemzés keretrendszerében. 49 Széchenyi I.: A kelet i. m. 170. – Gergely András e drámai pillanat tudatosításával hozza összefüggésbe azt a motívumot, hogy Széchenyi szerint a nemtő / a magyarok istene épp a megjelölt időpontban hagyja magára az immár felnövekvő nemzetet, ezzel is ellentmondva Kossuthnak, aki publicisztikájában a magyarok istenét mint folyamatos segítő erőt emlegette, lásd Gergely A.: Széchenyi i. m. 98. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 71Századok_Széchenyi_Könyv.indb 71 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
