Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - Vallásos élmény politikai szerepben
„LÁTHATATLAN HATALMAK VEZETNEK...” 65 említ az ilyen típusú döntő beavatkozásokra. Az 1834–35-ben született Hunniában így írt erről: „Az Austriai birodalom a soknyelvüségnek s kü lönnemzetiségnek legtarkabarkább példája; melyhogy eddig szövevényes sarkaiból ki nem bomlott, az isteni – általunk sokszor meg nem fogható – gondviselésnek tulajdonithatni.”30 A kelet népében saját politikai pályakezdésének körülményeit, a reformkori társadalmi-gazdasági-politikai-kulturális pezsgés megindulását az 1820-as években is ide sorolta, „mert valamint csuda volt nemzetünket olly közel a’ sírhoz, ismét az élők közé visszalépni látni – az emberiség’ évrajzaiban hallatlan eset, ’s közvetlen isteni befolyás.”31 1814-ben, a Napóleon-ellenes franciaországi hadjá rat kapcsán is úgy vélte, hasonló helyzet „Párisnak a’ szövetségesek általi legelső bevétele, mikor a’ földi dolgok úgy annyira bonyolodnak egybe, mikép emberek’ befolyása nem nyom sokat többé, és az istenek’ közvetlen beleavatkozása veszi kezdetét legott [...] Voltam [...] a nagy eseménynek, jóllehet alacsony állású, de – elég hiú vagyok hinni – nem legalacsonyabb felfogású tanúja [...], mind belülrül mind kivülrül annyi következetlenség, annyi hiba követtetett el [...], mikép csak egy hajszálon függött, hogy Francziaországbul ismét ki nem sepertettünk.”32 A közvetlen gondviselésszerű beavatkozás mellett a történelem másik nagy alakító erejének magukat a népeket, nemzeteket tekintette, értve ezen azt, miképp gazdálkodnak a teremtőtől kapott tehetségeikkel, hogyan nyilvánul meg szabad akaratuk a gondviselés szabta reális történelmi keretek, esélyek között. Hitte, hogy ennek kimenetele nincs előre megírva a sors könyvében, vagyis a rosszul cselekvő közösség könnyen tönkre is teheti jövője kilátásait: ez esetben a gondviselés nem fogja megmenteni! „Az istenek azonban – ne felejtsük – megúnják érdemtelen buta csoportokat boldogságra úgy szólván szüntelen kényszeríteni, ’s végkép egyedül zel olyan felértékelést kapott, amilyet eladdig más szemlélettől sosem. Így valóban elmondható, hogy a zsidók ismerték föl először a történelem értelmét Isten epifániájaként, és e felfogást azután a kereszténység is átvette, és ki is egészítette”, lásd Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. Bp. 1993. 153–154.; „Jahve olyan Isten, aki a törté nelemben nyilvánul meg. A próféták értékkel ruházták fel a történelmet és felfedezték benne a lineáris időt. [...] Ezt a vallásos forradalmat Istennek Jézus Krisztusban való Megtestesülése követte, a legfőbb hierofánia és teofánia, hiszen a Történelem maga válik Teofániává”, lásd Julien Ries: A vallásos ember és a szent az új antropológiai szemlélet megvilágításában. In: A szent antropológiája. A Homo religiosus eredete és problémája. Szerk. Julien Ries. Bp. 2003. 39. 30 Széchenyi István: Hunnia. Pest 1858. 59. 31 Széchenyi I.: A kelet i. m. 15. 32 Széchenyi I.: A kelet i. m. 35. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 65Századok_Széchenyi_Könyv.indb 65 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
