Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - Vallásos élmény politikai szerepben
CSORBA LÁSZLÓ 64 ’s azért örök hála néked Egek’ ura, ’s szerencse rád, oh fiatal magyar nép, te lelkes keleti raj!”26 Nézzük meg most kicsit közelebbről Széchenyi elbeszélésének néhány fontos részletét! Az első lényeges szemléleti háttérmotívum az egyének és a nemzetek életkori párhuzamosságának a korábbi századok gondolatvilágából merített, de a maga idején Európa-szerte népszerű metaforája. Ezt Széchenyi nagyon kedvelte, magától értetődőnek tartotta,27 részben joggal, hiszen a spontán mindennapi tapasztalatban a csoport viselkedésének magyarázataként sokszor megvilágító erejűek az egyes ember magatartásával kapcsolatos párhuzamok – még ha azután nem véletlenül haladta is túl idővel a megszülető szociológia ezt a metaforát.28 A gróf történetszemléletének másik lényeges, ebben az elbeszélésben is megjelenő eleme, hogy úgy vélte, a népek sorsát az isteni gondviselés kétféle úton-módon befolyásolja. Az egyik a közvetlen beavatkozás, amelyet a népek, nemzetek, államok a maguk történelmének alakulásában sorsszerűnek, sokszor érthetetlennek, váratlan szerencsének vagy szerencsétlenségnek vélnek, bár a gróf által is osztott keresztény hagyomány szerint természetesen szó sincs véletlenről.29 Erről szólva több példát is 26 Széchenyi I.: A kelet i. m. 40–41. 27 Naplóbejegyzés 1819 májusában, Nápolyban: „Egy nemzet éppen úgy keletkezik, ahogyan a gyermek születik: áthalad a serdülő, az ifjú-, a férfi-, az aggkoron és elsorvad végezetül. Egyetlen különbség egy nemzet és egy ember halála utáni állapot közt az, hogy az ember porhüvelyét férgek eszik meg, és létezni mindenestül megszűnik; egy nemzet földi maradványa azonban még sokáig tovább tengődik”, lásd Széchenyi I.: Napló i. m. 118–119. – E naplóhelyből kiindulva Széchenyinek a nemzetek életkorával kapcsolatos gondolatait, azok tágabb szemléleti kapcsolódásait bemutatja Szegedy-Maszák Mihály: Megértés, fordítás, kánon. Pozsony, 2008. 37–39.; vö. Széchenyi István: Világ. Pest 1831. VIII. 28 A szociálpszichológia egyik úttörője, a Széchenyi-kortárs bencés tanár, Rónay Jácint ugyanezt a gondolati párhuzamot használja, de már érződik a differenciálás igénye: „Azonban ne higgyük, hogy minden nép a nemzeti élet e korszakait keresztüléli, vagy csak úgy is éli, miként a bölcsek elméleti tervezeteikben óhajtanák. [...] Vagynak, kik elagganak anélkül, hogy éltek volna; mások élnek anélkül, hogy valaha elagganának”, lásd Rónay Jácint: Jellemisme, vagy az angol, francia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet női, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból. In: Nemzetkarakterológiák. Rónay Jácint, Hugo Münsterberg és Kurt Lewin írásai. Szerk. Hunyady György. Bp. 2001. 58. 29 „A zsidók Istene tovább már nem az archetipikus cselekedeteket teremtő, keleti istenség, hanem egy a történelembe folyton-folyvást beavatkozó személyiség, aki az eseményekben (az ellenség betöréseiben, ostromaiban és a csatákban) nyilvánítja ki akaratát. A történelmi »tény« így olyan helyzetté alakult át, mely által az ember viszonyul Istenhez, s ez-Századok_Széchenyi_Könyv.indb 64Századok_Széchenyi_Könyv.indb 64 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
