Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - Vallásos élmény politikai szerepben

„LÁTHATATLAN HATALMAK VEZETNEK...” 63 tene” közbeavatkozásának valamiképp misztikus színezetű, érzelmileg magas hőfokú megtapasztalásaként jelent meg számára.24 Az elbeszélés másik döntő körülménye annak jelzése, hogy a nemzet saját fejlődésének éppen mely szakaszában járt, amikor a „láthatatlan ke­zek” segítségét a gróf megérezte. „Mennél inkább folynak pedig láthatat­lan lények valamelly népnek sorsára bé, annál fiatalabb azon nép, ‘s ennél nemzetekre nézve nagyobb fiatalsági symptoma nincs; minthogy két kala­uzt adtak az istenek az emberi nemnek, »Nemtőt« és »Értelmet«, ‘s minél kevesebbé van ez a’ gyermekkor’ szakában kifejtve még, annál többszer nyújt segédkezet amaz.”25 Egy nemzetet tehát csak a felnőttkor küszöbéig segít a közvetlen isteni gondoskodás (a „Nemtő” – a „kezek” asszociációja révén valamilyen mérsékelten antropomorfizált, a csoportot támogató erő, a görög mitológia géniuszaként elképzelhető lény, szimbolikusan tkp. maga a patronáló gondviselés): ettől kezdve neki magának kell boldogul­nia az Értelem adománya segítségével. Ez utóbbi azonban nem „automati­kus” segítőeszköz, hanem a szabad akarattal összefüggő, a reális világban való „okszerű” cselekvésre vonatkozó döntések meghozatalának észbeli képessége – amely ha isteni adomány is, persze magában rejti a hiba és a tévedés lehetőségét. A két mozzanat az elbeszélés során logikailag összekapcsolódik. A „láthatatlan kezek” – nyilván nem véletlenül – éppen akkor simítják el a szélsőséges politikai konfliktusokat, amikor a nemzeti közösség a jelzett döntő történelmi válaszúthoz érkezik. „Teremtőm! – kiált fel a körülmé­nyek sorsszerűnek látszó találkozásától megdöbbenő és föllelkesülő rajon­gó. – [...] Férfikorra látom lépni azon nemzeti családot, mellynek noha csekély, de hű tagja vagyok. Láthatatlan hatalmak pártolták eddig kisded korú honunkat, [...]. A’ véletlen’ koczka-negédjeinek [szeszély] sem adjuk át ezentul jövendőnk’ gyeplőit, minthogy fejledező férfikorunkban egyedül az értelem lehet vezetőnk; de más nemzetek’ bukásain okulva, más nem­zetek’ tapasztalásit felkincselve, olcsó áron sőt ingyen iparkodunk – ’s leg­rosszabb esetben ezért megküzdünk – emelkedni oda, hová az előttünk tapintgatók csak felette drágán vagy éppen nem, vagy csak félig meddig jutottak. [...] Meg van azonban végkép téve egy jó, egy nagyszerű kezdet; 24 A kortársak közül Csengery Antal is emlékezett rá, hogy „Széchenyi láthatatlan hatal­mak vezetésének tulajdonítja az eredményt, a melytől azt várta, hogy új időszak derül hazánkra. El van döntve, úgymond, hogy haladnunk kell”, lásd Csengery Antal: Deák Ferenc emlékezete. Pest. 1877. 46. 25 Széchenyi I.: A kelet i. m. 37. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 63Századok_Széchenyi_Könyv.indb 63 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26

Next

/
Thumbnails
Contents