Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - Egy boldog nyár
CSORBA LÁSZLÓ 58 meg nem kívánja gyilkolni – minden intelligentiáknak s vagyonbíróknak egybeszövetkezniök kell.”3 A kulcskifejezés („agitatio”) erejét jelzi, hogy ez a szó bukkant fel Széchenyi István gróf 1840. április 30-i naplófeljegyzésében is, amikor az országgyűlési siker után Deák Ferenccel folytatott eszmecserét, fel s alá sétálva a pozsonyi Duna-parton. „Deákkal soká a ligetben. M OST NEM KELL AGITATIO – MI MINDNYÁJAN AZON LESZÜNK, HOGY A VÁRMEGYEI RELATIONÁL SEMMI TÚLSÁGRA OK NE ADASSÉK. FÉLEK BALOGHTUL, SOMSICHTUL4 – DE KIVÁLT BATHÁNYI LAJOSTUL... MERT KIVÁLT EZEN UTOLSÓ TÁN AGITÁLNI FOG. – Megnyugodtam. Deák kell hogy a centrumunk legyen. Félre minden irigységgel hazámfiai. Adjuk neki az Elsőséget! [–] Vége az országgyűlésnek! Van jövendőnk!”5 A gróf életírói is megerősítik Pulszky emlékeit.6 Az öröm és megkön y nyebbülés jól érthető. Ha akadtak is Széchenyi reformprogramjában olyan elemek, amelyeket civil kezdeményezéssel is előbbre lehetett vinni, a nagy infrastrukturális beruházásokhoz vagy az országos törvényeket igénylő változtatásokhoz nélkülözhetetlen volt az államhatalom cselekvő közreműködése. Az a metternichi téveszme, hogy a magyarországi liberális reformmozgalom terrorisztikus eszközökkel fölszámolható, természetesen a gróf elképzeléseit is ellehetetlenítette, egy időre elszívta a kezdeményezéseihez nélkülözhetetlen szabad levegőt, ráadásul a megvádolt Wesselényi Miklós melletti becsületes kiállása személyes pozícióit is rontotta a „bécsi hatalmasok” szemében.7 Ebből a zsákutcából mentette ki az országgyűlé sen 1840 tavaszán megszülető kompromisszum, amelynek taktikus kiharcolásában kétségkívül Deák Ferenc játszotta a vezető szerepet.8 A gróf ugyanakkor, mint az idézett naplóbejegyzés mutatja, bizonyára nemcsak 3 Széchenyi István – Pulszky Ferencnek, Czenk, 1840. július 20. Közli: Gróf Széchenyi István levelei III. Szerk. Majláth Béla, Bp. 1891. 63–64. 4 Balogh János (1796–1872) barsi és Somssich Miklós (1784–1870) somogyi ellenzéki követekre céloz. 5 Széchenyi István: Napló. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp. 1978. 914. – A kiskapitálissal kiemelt mondatok Deák szavai. 6 Friedreich István: Gróf Széchenyi István élete. I–II. Bp. 1914–1915. I. 438–440.; Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2010. 285–287. 7 A bonyolult helyzettel kapcsolatos elvi vitákra, dilemmákra Széchenyi szemszögéből lásd Fónagy Zoltán: Széchenyi István. In: Uő – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth. Bp. 2003. 59–69.; Csorba László: Széchenyi István. Bp. 2010. 162–166., 182–186., 217–219. 8 Az országgyűlés történetét és benne Deák kiemelkedő szerepét részletesen tárgyalja Erdmann Gyula: Az 1839–40. évi országgyűlés története. Bp. 2014., különösen 172–197., míg a főrendi ellenzék működését külön is bemutatja Melkovics Tamás: A reformkori főren di ellenzék és 1839–40-es zászlóbontása. Bp. 2020. 78–90. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 58Századok_Széchenyi_Könyv.indb 58 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
