Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Velkey Ferenc: Az első naplónyomok Kossuthról Széchenyi diáriumában - 1836. május 28
VELKEY FERENC 46 volt néhány olyan fordításolvasata a szöveghelynek 1927 után is, amelyik eltért a korábbiaktól, de nem szolgált mintául: „Wesselényi Kossuthot behozta a Casinoba és a többi. Ezáltal az én munkámat, – az én nehéz munkámat szétrombolta.”48 Vagy: „Wessel. elhozta Kosutot a casinoba stb. Ez zel a társaságot, – a munkámat – annyi nehéz munkát, tönkre tette!”49 Újabban az 1978-as (azóta többször kiadott), Győrffy Miklós által fordított változat a legismertebb és legelterjedtebb: „Wessel[ényi] behozta Kossuthot a Kaszinóba stb. Szétrombolta ezzel a társaságot, – a munkámat – mily nehéz munka volt!”50 A jelzett tévedéseket leszámítva nagy eltéréseket nem regisztrálhatunk. A veszély jellege, illetve a cselekvés hangulata szempontjából van némi differencia a „hat [...] zerstört” változatai között: „tönkretette”, „szétrombolta,” „megrontja”, „elpusztította” (az utóbbiak Zichynél). Jelentésmegkülönböztető szerepe a „hat [...] gebracht” verzióinak van: „hozta”, „behozta”, „elhozta”. S ezzel érdemes külön foglalkozni, hiszen a kaszinó-jelenet elbeszélésének egyik érdekes eleme, hogy miképpen írható le Wesselényi Miklós cselekedete . A kezdeti bizonytalanságok után máig kimutatható a félreértés a jelenetező történetekben. Az a kérdés, hogy a fordítással hogyan értelmezzék, illetve, ha nem pontosan idézik, akkor az életrajzi elbeszélésbe hogyan illesszék be a „Wessel[ényi] hat [...] gebracht” kifejezést. A kaszinóba hozza, behozza, beviszi, hozta, behozta, elhozta, bevitte, felhozta (és variánsai: „akarta bevinni,” „nem engedte bevinni” stb.) formulák többször azt az érzetet keltik (és a szerzők egy része mintha így is értené), hogy Wesselényi konkrétan bevitte ( kísérte, vezette stb.) Kossuthot a Kaszinóba. Van úgy, hogy ez a bejegyzés (időutalás nélkül) a május 29-ei beszélgetéssel egybekapcsolva úgy érthető, mintha Széchenyi azért tudott volna Kossuthtal szót váltani, mert Wesselényi őt a Kaszinóba „felhozta”.51 Ha ez a kifejezés az elbeszélésbe az alapjelentésében (például „behozta”) átkerül, már azáltal is automatikusan utalhat konkrét cselekvésre. Nyilván a szerzők java része megértette a szituációt, és tudta, hogy a kifejezés átvitt értelmében olvasandó. Ez azonban közvetlenül csak ott mutatható ki, ahol a bevitte mellé magyarázó észrevétel vagy a történetbe a „hat [...] gebracht” helyére a Wesselényi „tagnak ajánlja,” „tagnak ajánlotta,” „ajánlotta,” „ajánlatba hozta” és „felveti, hogy [...] fel kellene venni”, 48 Hegedűs Lóránt: Gróf Széchenyi István regénye és éjszakája. Bp. 1941.2 231–232. 49 SZIN–Bóka. 290. 50 SZIN 820.; SZIVM I. 699.; idézi például: Csorba László: Széchenyi István. Bp. 1991. 120. 51 Erre példaként: Vas Zoltán: Kossuth Lajos. Bp. 1976. I. 85. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 46Századok_Széchenyi_Könyv.indb 46 2022. 11. 24. 11:24:252022. 11. 24. 11:24:25
