Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - III.
DEÁK ÁGNES 234 beli munkáiban azonban Széchenyi maga is akkori önmagához idomította és átstilizálta politikusi önképét, korábbi nézeteit revideálta és átértékelte e tekintetben. Mutatja ezt az 1834. szeptember 14. és december 15. között, zömmel al-dunai útja idején született, már említett Hunnia című mű vének kézirata. Az írás folyamata közben maga is feljegyezte naplójába 1834. november 1–2–3-i dátummal: „Hunnia olyan fordulatot vesz, hogy nem igazán biztos, tudok-e majd Ausztriában maradni. Két év száműzetésben, egyáltalán nem is lenne olyan rossz.”62 Valóban igencsak szóki mondó abszolutizmuskritikát olvashatunk: „S ami azon óhajtást és irigyelhetést illeti, melynél fogva el kellene németülnünk, kérdem, mi az, amivel az austriai, morva sat. bír, s ami ily szenvedelmek felbuzdítására érdemes is volna? Jobb utak, alkalmasb házak, elrendeltebb gazdaságok, kellemesb viszonyok tagadhatlan nagy elsőségek; de más részrül mily keserű megint az önkény, önkény s mindig csak önkény. »Nem érzeni ezt egy cseppet is« – így szólnak. S megengedem; mert ez a bőrnek vastagabb vagy véknyabb [!] lététül és szokástul sokat függ; de ha a legfinomabb érzésű se venné észre (!), önkény marad azért az önkény mindig; mely valamint mái áldott uralkodónk alatt áldás, úgy idővel megint átok is lehet, s minden esetre gondolkozók közt korántsem irigylés, hanem a legnagyobb óvakodás tárgya.” S nem áll meg az 1830-as évek közepének Széchenyije e ponton: „Nem volna-e természetesb és józanabb, ha már utánképzésnek kellene történnie, és az austriai Styriának sat. léte alkalmaztassék a mienkhez, s inkább e provinciák lakosi lépjenek magasabbra, mintsem hogy függetlenebb állapotunkrul mi lépjünk alá, s képviseleti alkotmányunkért a rajtok uralkodó önkényt vegyük át?”63 Mondanunk sem kell, hogy ezek a részek a Török János által összeállított, majd 1860-ban megjelent szövegkorpuszból már kimaradtak. 62 Gróf Széchenyi István naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Dr. Viszota Gyula. IV. Bp. 1934. 502., részben idézi: Oplatka A.: Széchenyi István i. m. 242. 63 A Hunnia kéziratát lásd MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár K 261/2.; a Török János által használt kézirat az ő kihúzásaival, korrektúrájával: Széchenyi István: Hunnia. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Fol. Hung. 1002. Az idézeteket lásd Deák Ágnes: Austriának semmi joga hozzánk”. Széchenyi Hunniája. In: Pénzes Ferenc – Rácz Sándor – Tóth-Matolcsi László (szerk.): A szabadság felelőssége. Írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Debrecen 2011. 143.; a második idézetet részben idézte Kosáry Domokos. Kosáry D.: Széchenyi Döblingben i. m. 170.; lásd még Deák Ágnes – Velkey Ferenc: Széchenyi Hunniája. Uo. 135–139.; Velkey Ferenc: „Törvényt hozni, melly más honunkban lakó nemzetiségek jogait biztositja”. Széchenyi Hunniájának eszmetörténeti jelentőségéhez. Uo. 150–166. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 234Századok_Széchenyi_Könyv.indb 234 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
