Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 231 Az a gondolat, hogy egy notabilitásokból álló testület alkothatja meg az uralkodóval az új pacta conventát, a konzervatív kiegyezés programok fakultatív elemét képezi ezekben az években, s az 1860-as évtized első felében végig. Falk Miksa érdekes beszélgetést örökít meg visszaemlékezéseiben, amikor is felvetette Széchenyinek, hogy az efféle testületnek hiányozna az alkotmányos felhatalmazása. Erre Széchenyi – lássuk be, nem éppen alkotmányos szellemben – kijelenti: „Nézze csak meg az 1857-i petíció aláíróinak névsorát; ott találja legfelül a prímást, a kalocsai érseket és több püspököt, majd minden egykori főispánt, azután az Apponyiakat, Zichyeket, Károlyiakat, Eötvöst és Majláthot, Ghyczyt meg Lónyayt, Frőlich nagykereskedőt meg Karczag kalapost és száz más minden rendű legjobb nevet; valóban komolyan azt akarja ön nekem mondani, hogy ily gyülekezetnek előbb mandátumra van szüksége, hogy a nemzet nevében szóljon? [...] mi neveznők meg a bizalmi férfiakat, s hiszi ön, hogy mi e küldetésre kevesebb tárgy- s személyismerettel, vagy kevesebb lelkiismerettel bírnánk, mint azok, kiket a vakeset valami választási törvény alapján összeterelt?”55 A kérdés persze az, ki ez a „mi”, akiknek a nevében szól itt Széchenyi. Abban a tekintetben is osztozik Széchenyi a konzervatívok illúzióiban, hogy a konzervatívok fellépései mögött egyöntetűen felsorakozik az egész nemzet, mint írja: konzervatívok „azonban szigoruan véve Magyarországban már többé nem léteznek, mert ott most sem szabadelvü, sem conservativ vagy reactionárius párt nem, csak hü és hazafi párt létezik...” Sőt, mint fejtegeti, ehhez az egységfronthoz csatlakoztak a Magyarországon élő nem magyar nemzetiségek is.56 Ez a remény élénk volt a konzerva tív táboron belül egészen 1860 őszéig, amit a liberális oldalról érkezett egyes gesztusok is éltettek. Amikor például 1859 november elején a bécsi sajtóban a konzervatívokat durva politikai támadások érték, mondván, kis frakcióról van szó, akik mindig is népszerűtlenek voltak Magyarországon, most is csupán csak magukat képviselik, a konzervatívok kívánságára a Pesti Napló november 5-én vezércikkben kinyilvánította: „...ha az emlitett magyar urak egy vagy más alkalommal kivánatokról beszéltek, nem valamely conservativ párt, hanem az összes nemzet kivánatait tolmácsolhatták”, s az 1848 előtt Magyarországon létezett pártok „azon nagy 55 Falk M.: Gróf Széchenyi István utolsó évei i. m. 57–58. – Friedreich István arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos értelemben a notabelek gyülekezete előképének tekinthető az 1857-es memorandumkísérlet. – Friedreich I.: Gróf Széchenyi István élete i. m. II. 267. 56 Gr. Széchenyi István „Blick”-je i. m. I. 118., 128.; ugyanezt lásd még Széchenyi I.: Az ausztriai sajtó [Die Presse in Österreich] 1859. In: „Diszharmónia és vakság” i. m. 26. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 231Századok_Széchenyi_Könyv.indb 231 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
