Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
DEÁK ÁGNES 232 átalakulás következtében, melyet hazánk szenvedett, elenyésztek; s jelenleg minden nemzeti fontosságu közkérdések körül lényegileg teljes egyértelműség uralkodik, alárendelt részletek lehetvén csupán, a mikre nézve eltérések mutatkozhatnak.”57 A konzervatívoknak majd az 1860. októberi diploma kibocsátása után kell szembesülniük azzal, hogy még átmenetileg sem sikerül megnyerni a liberális vezérkart a diploma támogatásának, pedig az nem uralkodó által meghívott notabilitások tanácskozását vagy tekintélyes részben kinevezett tagokból álló birodalmi tanácsot, hanem országgyűlést és választott birodalmi tanácsot ígért. Ehelyett az 1848. áprilisi törvények helyreállításának zászlaját emelte magasba a liberális tábor. A nem magyar nemzeti mozgalmak programját illetően pedig 1861 tavasza foszlatta szét a reményeket. Arra vonatkozóan, hogy miképp tekintett Széchenyi az 1859 őszétől újjáéledő nemzeti mozgalom először még kulturális megemlékezések, a Kazinczy- és Berzsenyi-ünnepségek, valamint a protestáns pátens elleni tiltakozás egyházias díszletei mögé rejtőző erőire, ellentmondásosak a rendelkezésre álló információk. Kecskeméthy Aurél visszaemlékezésében azt állítja, hogy amikor „a kormányzat elleni tettleges ellenállás első szimptómái” jelentkeztek, Széchenyi „aggodalmai nőttek. Félt, hogy a mozgalom élére meggondolatlan fiatalság fog tolakodni és vezérszerepet vinni. [...] Különben is ő nagy bölcsen és előrelátón – óvatosságot tartott szükségesnek. Nem egyszer mondá, célzással az uralkodott, de már bomló kormányrendszerre: »Vigyáznunk kell; a döglő elefánt még egy nagyot rúghat.«” 58 (Kiemelés az eredetiben.) Ugyanakkor a töredékes adatokból úgy látszik, a protestánsok tiltakozó mozgalmát Széchenyi, ahogy a „Diszhar mónia és vakság”-ban fogalmaz, „legszentebb jogaik” védelmében, jogosnak és megalapozottnak tartotta, és a kiállásáért börtönre ítélt Zsedényi Edéről minden alkalommal elismeréssel írt és szólt. Sőt a „fiatalság”-ról is dicsérő sorokat vetett papírra: „Protestáns hazánk fiai férfiasan adák jelét, hogy még »megvannak«. Az ifjúság nem számol veszélyekkel, szólni akar, és nincs korunkban tán egyetlen egy oly csigavérű selejtes, ki annyi méltatlanság után belsejében nem forradoznék.”59 57 „Pest, november 4.” (vezércikk) Pesti Napló 10. 252–2919. sz. 1859. november 5. Közli: Deák Ferencz beszédei i. m. II. 454. 58 Kecskeméthy Aurél: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála 1849–1860. Bp. 1987. 66–67. – A másik szemtanú, Falk Miksa is aggodalmakról számol be. – Falk M.: Gróf Széchenyi István utolsó évei i. m. 72. 59 Széchenyi levele Bartakovics Bélának, 1859. október 23. In: „Diszharmónia és vakság” i. m. 152.; az ellentmondásos viszonyról lásd Kosáry D.: Széchenyi Döblingben i. m. 267–268. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 232Századok_Széchenyi_Könyv.indb 232 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
