Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - II.
DEÁK ÁGNES 230 chenyi 1859 őszétől újrakezdett naplófeljegyzéseiben is megtaláljuk annak nyomát, hogy amikor október 7. és 18. között Dessewffy, Jósika Samu, Szécsen Antal, valamint Mailáth György Rechberggel és a rendőrminiszter Hübnerrel folytatott megbeszéléseket, Széchenyit nem tájékoztatták. Október 18-án Széchenyi feljegyezte: „Mindmáig nem jutott ideje Jósikának, D[essewffy[ E[mil]nek és Szőgyényinek, hogy engem meglátogassanak! Hogyan lehetséges ez? Vagy én vagyok rossz hírben odafent – vagy Apponyi G[yörgy] keze van a dologban!”51 De persze Széchenyi feljegyzésé ből az is kiderül, hogy azt, hogy bizalmas tárgyalások folytak, igenis tudta, s két nappal később a Danielik Jánossal érkező Jósika feltételezhetően részletesen beszámolt az egyébként később eredménytelennek bizonyult megbeszélésekről. Néhány nappal később (október 23.) azonban Széchenyi már ismét arra panaszkodik, hogy az őt újra felkereső Jósika „Begombolkozva ... nem nyilatkozik – »Bánom Apponyi ... elkerül« ... Jósika hallgat erre. – – És be van gombolkozva stb., stb. Ezt jól meg kell gondolni – stb., stb.”52 S hogy jól érzi, bizalmatlanok vele szemben, mutatják Sennyey Pál báró Dessewffy Emilhez október végén írott sorai: „Döbling lakosa sok bajt és zavart fog csinálni, de erről nem írhatok.”53 November elején azután Apponyi is többször feltűnik Döblingben, és sűrűsödnek a konzervatív látogatók. Kétségtelen, hogy a Dessewffy által papírra vetett program mesz sze túlhaladt azokon az elképzeléseken, amelyeket Széchenyi, illetve az általa támogatott művek szerzői papírra vetettek. Mindenekelőtt a legfontosabb különbség az, hogy Széchenyi mindig Magyarország és az uralkodó kétoldalú szerződéséről szólt, míg Dessewffy az egész birodalom átalakulását célozta: részben kinevezett, részben ország-, illetve tartománygyűlések által választott képviselőkből álló birodalmi tanáccsal, föderatív kontúrokkal.54 Széchenyi sokkal inkább az 1848 előtti régi típusú dualista birodalomszerkezet támogatója volt – ez a dualista keret persze valóban nyithatott egy ösvényt az 1848-as ihletésű programok felé. De hogy nyitott-e valóban, nem tudjuk. 51 „Diszharmónia és vakság” i. m. 147. – Östör József azzal érvel, hogy Rechberg kérésére titoktartást fogadtak a résztvevők, és azt tartották meg. – Östör J.: A döblingi Széchenyi i. m. 361. 52 „Diszharmónia és vakság” i. m. 148., 150. 53 Sennyey levele Dessewffy Emilnek, Bécs, 1859. okt. 31. MNL OL P 90-5/e-11. A Dessewffy család levéltára. 54 Dessewffy programjáról lásd Deák Ferencz beszédei i. m. II. 426–449.; Deák Ágnes: Vonzások és taszítások – Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859–1860. Levéltári Közlemények 88. (2017) 241–260. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 230Századok_Széchenyi_Könyv.indb 230 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
