Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - I.
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 221 Némileg árnyaltabb volt Friedreich István véleménye, aki úgy nyilatkozott, hogy az, hogy az 1848. évi törvényeket Széchenyi kihagyta „okoskodásaiból”, a „kibontakozás érdekében hozott áldozat” volt. Ő azonban elsősorban nem a széles nemzeti összefogás megteremtését kereste emögött, hanem a bécsi politikai realitások felmérését: „Ismerte az udvar és a bécsi körök észjárását; tudta, hogy a negyvennyolcnak még nevétől is iszonyodnak...” Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy véleménye szerint Széchenyi maga is „sokalta a demokráciának akkor kivivott diadalát s ismét visszatért 1848 március közepe előtt elfoglalt álláspontjához”.18 Maga Széchenyi, Falk visszaemlékezése szerint, elhárított magától egy efféle kérdésfeltevést: „Jelszavakról – mint például 1847 vagy 1848 – mit sem akart tudni; úgy vélte, nem létezik semmi törvényes forma, melyben e pillanatban újra lehetne kezdeni Magyarország alkotmányos életét; hol azonban nincs meg a forma, ott a lényeg -hez kell ragaszkodnunk, s ezt a lényeget a pragmatica sanctió-ban látja.”19 (Kiemelés az eredetiben.) Mindemellett a Blick szerzője határozottan kijelenti, hogy a függelékben felsorolt törvényekre kell minden uralkodónak megesküdnie ahhoz, hogy magyar király lehessen. A Hopf János, Lonovics József titkára által összeállított függelék pedig az 1790/91. évi törvényekkel zárul.20 A történeti irodalom már rámutatott arra, hogy Széchenyi Döblingben született munkáiban milyen pozitív képet fest a jelen valóságával szemben az 1848 előtti Magyarországról.21 Az a Széchenyi, aki az 1830–1840-es években oly sokat ostorozta az önelégült tunyaságba süllyedt, a nagyvilágról semmit sem tudni akaró vidéki nemességet, a kiváltságait féltő s a reformoktól elzárkózó nemesi társadalmat, most hirdette, a nemesség 1848 előtt mélyen érezte az elmaradottságot, s a forradalmi felforgatáson kívül minden eszközt megragadott, hogy magát a fizikai és morális „mocsárból” kirántsa, privilégiumait a társadalom többi csoportjával megossza, miközben a bécsi kormányzat emberei, „parancsnokaink” „nekünk soha segédtott magyar országgyűlés lehet hivatott, de állítólag azt is hozzátette, „talán” az 1848-as törvényeket megelőző állapot is képezhetné a kiindulási alapot. Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai. I–III. 1849–1859. Kiadja fia. Bp. 1913. II. 140–141. 18 Friedreich István: Gróf Széchenyi István élete. I–II. Bp. 1915. II. 266–267. 19 Falk M. : Gróf Széchenyi István utolsó évei i. m. 56. 20 Tolnai V.: Bevezetés i. m. 46. – Östör értelmezése szerint azért nem említette e függelékben az 1848-as törvényeket, mert „valószínűleg nem akarta elejét vágni egy az ezt megelőző alkotmányos alapon nyugvó megegyezésnek”. Östör J.: A döblingi Széchenyi i. m. 287. 21 Lásd például Csorba L.: Széchenyi Döblingben i. m. 33. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 221Századok_Széchenyi_Könyv.indb 221 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
