Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei - I.
DEÁK ÁGNES 220 egyetlen írásában sem említi azokat (kivéve két aspektust).14 Kosáry sze rint félreteszi, de „Nem azért, mintha utólag nem vállalta volna egykori önmagát. Hiszen egyébként például a Blick szövegében is kiemelten hangsúlyozta, mint pozitívumot, hogy a parasztokat Magyarországon az 1848-as törvényhozás szabadította fel. A hallgatólagos elhagyás – és nem megtagadás – taktikai meggondolásból érthető, nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt.” A hazai megfontolás, folytatja, az lehetett, hogy széles körű nemzeti összefogást célzott, ezért nem adott konkrét programot, mert biztosítani akarta az ókonzervatívok támogatását is.15 Kosáry utal Babar czy Imre alezredes 1861. tavaszi állítására, amely szerint Széchenyi öngyilkossága előtt nem sokkal Deák Ferencnek átadandó üzenettel bízta meg: meg kell egyezni Ausztriával, megelőzni a forradalmi út lehetőségét, „őszinte megbékélés 1848 alapján – exceptis excipiendis (kivéve a kiveendőket), a császár megalázása nélkül”. Kosáry elfogadja hitelesnek az információt – bár a kortársak közül többen kétségbe vonták –, s úgy értelmezi, hogy Széchenyi valójában a kémnek tekintetett Babarczyn keresztül a császári kormányzatnak akart üzenni, nem Deáknak, hogy így segítse elő „a legnagyobbat, amit remélni szeretett volna: az 1848-hoz való visszatérést”.16 A korábbi szakirodalomban Östör József tért ki erre a problémára: ő is azon a véleményen volt, hogy Széchenyi „lényegileg” a Deák képviselte 1848-as állásponton volt, „de formában engedékenyebb. Mert hajlandó volt az 1847. jogalapra – kellő módosításokkal – visszamenni, míg Deák ez alapon is rendezhetőnek mondta talán a bonyodalmakat.” 17 14 A parasztság felszabadítását (lásd például Gr. Széchenyi István „Blick”-je, III. 44.), illetve Erdély unióját, melyet ugyan kifejezetten nem említ, de mivel a neoabszolút kormányzat bűnei között felsorolja az ország hét részre szakítását (Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka i. m. II. 114., Gr. Széchenyi István „Blick”-je, i. m. I. 40., 112., II. 102., III. 8.), amiben Erdélynek kell lennie a hetedik résznek, áttételesen pozitív lépésként elismeri az 1848 tavaszán kimondott és törvénybe iktatott erdélyi uniót. Vö. Tolnai Vilmos: Bevezetés. In: Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. III. Blick és kisebb döblingi iratok. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Tolnai Vilmos. Bp. 1925. 46. 15 Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben. Bp. 1981. 150–151.; más megfogalmazásban: „... Széchenyi, ha 1848-at nem is tűzte ki célul, Eötvöstől eltérően nem is tolta félre...” Uo. 201. 16 Kosáry D.: Széchenyi Döblingben i. m. 260., 262–264.; Ferenc József íróasztalára biztosan eljutott a Babarczy közleményéről beszámoló bécsi újságcikk másolata. Vö. Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Gendarmerie-Department, 840/1860. 17 Östör József: A döblingi Széchenyi 1848–1860. Bp. 1944. 221–222. – Szőgyény László visszaemlékezése szerint Deák 1859. júliusi bécsi látogatása alkalmával ugyan kijelentette, hogy közjogi rendezésre csak az 1848. évi törvények szerint összehívott és válasz-Századok_Széchenyi_Könyv.indb 220Századok_Széchenyi_Könyv.indb 220 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
