Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei
DEÁK ÁGNES 218 Nagyobb mozgástérrel kecsegtethetett a külföld felé fordulás 1859 késő nyarától: felhívni a külföldi, mindenekelőtt az angliai közvélemény és kormányzat figyelmét Magyarország helyzetére, ellensúlyozni a bécsi kormányzat külpolitikai propagandatevékenységét. A The Times hasábjai nyújtottak erre alkalmat, de egy alkalommal magánlevelek segítségével is igyekezett eljutni a külföldi döntéshozókig.9 Emellett törekedett az arisztokrata politizálás hagyományos útját is járni: a legfelső döntéshozókkal való közvetlen kapcsolatfelvétel kísérleteit mutatják 1859 nyarától a Rechberg gróf külügyminiszterrel, illetve Anton Schmerlinggel való találkozók, sőt egy levele tanúsága szerint magát I. Ferenc Józsefet is megcélozta: azt tervezve, hogy Rechbergen keresztül emlékiratot juttat el hozzá, feltehetőleg Hollán Ernő iratát. De hogy ezt azután egyáltalán szóba hozta-e Rechberg előtt, nem tudjuk.10 A Széchenyi életútját feltáró, elemző és értékelő szakirodalom már bőségesen foglalkozott ezekkel az évekkel, az ebben az időszakban született munkákkal, azok közül is a két legfontosabbal: a kéziratban maradt, 1857 februárja és novembere között született Önismeret tel (ennek egy része Nagy magyar szatíraként is ismert), illetve az 1859 tavaszán Londonban megjelent Ein Blick auf den anonymen „Rückblick” című művel. Ahogy Falk Miksa fogalmaz ez utóbbiról, „egy csomó rapszodikus, csípős lúgba áztatott megjegyzés” a kormányzatról, egyben fájdalmas könnyek, „gúny és átkok árja”.11 Ezekben a feltartóztathatatlanul hömpölygő szövegáradatokban a bé csi kormányzat általános és magyarországi politikájának maró szatíráját és kritikáját nyújtja Széchenyi. A Blick egy pontján ezt olvashatjuk: „...ha egy szer a népek, a nőkkel és gyermekekkel egyetemben előljáróik felett nevetnek, akkor az ember igen hajlandó szent Máté evangeliumát a végén énekelni el, s teljes fájdalommal egy nagyon szomoru »Ex profundis«-t intonálni.”12 A maró gúny gerjesztette keserű nevetés tekintélyromboló. A Széchenyit egyébként korábban is jellemző szarkazmus és gúny most teljes vértezettel szállt harcba Magyarország jogainak védelmében. 9 A The Timesban megjelent cikkeiről lásd Amelie Lanier: Széchenyi István és Széchenyi Béla cikkei a Timesban 1859–1862. Bp. 2011.; a magánlevelekről: Falk M . : Gróf Széchenyi István i. m. 73–75. 10 Széchenyi levele feleségéhez, 1859. szept. 1. In: „Diszharmónia és vakság”. Széchenyi István utolsó napjainak dokumentumai. Szerk. Fenyő Ervin. Bp. 1988. 102. Vö. 1859. november 3-i naplóbejegyzéssel: „Írok Pálffy Lipótnak.– »Gyere szaporán.« – A császárhoz akarom küldeni!” Uo. 156. 11 Falk, M.: Gróf Széchenyi István i. m. 44–46. 12 Gr. Széchenyi István „Blick”-je. I–III. Közli K. Papp Miklós. Kolozsvár, 1870. III. 29. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 218Századok_Széchenyi_Könyv.indb 218 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
