Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei
SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI 217 lult [!] szemembe, mert itt új jelét láttam annak, hogy szegény Hazánknak van szerető gyermeke, van Széchényije!”4 Kéziratban maradt régi munkáinak kiadásán keresztül is a közvélemény felé fordult Széchenyi. A Széchenyi család 1857 őszén adta át Széchenyi titkára, Tasner Antal régi barátjának, a konzervatív újságíró Török Jánosnak a Hunnia és a Buda-pesti por és sár kéziratát. Heckenast Gusztáv vette meg a kiadás jogát Töröktől 1000 pengő forintért. 1858 tavaszán folyt a számos kihúzás nyomán összeállt kézirat nyomtatása, ám a magyarországi főkormányzóság a művet lefoglaltatta, terjesztését megtiltotta, mivel úgy látták, egyes helyei miatt haditörvényszéki eljárást kellene indítani a kiadó Török János ellen, s az azzal járó publicitást el akarták kerülni. Így a munka valójában csak 1860-ban jelenhetett meg, már Széchenyi halála után.5 Széchenyi a háttérben akart maradni, magát s a munkát is csupán „történeti adat” s „irodalmi ereklye”-ként interpretálni az olvasóknak,6 miközben valójában élénk figyelemmel kísérte a kiadás előkészületeit, s nagyon is aktuálisnak találta régen született művét: „Ide csatolva küldök megint egy darab Hunniát. Igen csodálnám, ha el nem nyomják; mert úgy illik a mai napra és körülményekre; mikép, ha a latin helyébe a »deutschot« tesszük, mintha ma írtuk volna.”7 1857 novemberében Törököt Bécsbe kérette, hogy a kiadás módozatairól tárgyaljanak, illetve jelezte, szeretné a Török által közlésre előkészített szöveget látni.8 4 Ördög Endre aláírással hódoló irat Széchenyihez, Pest, 1859. febr. 28. Díszes kötésben, „Gróf Széchényi Istvánnak honfiui tisztelettel” felirattal. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár D 283 Abszolutizmus kori levéltár, K.k. Polizeiministerium, Széchenyi-Akten, 4. doboz „Varia”. A magyar nyelvű levéltári forrásokat modernizált helyesírással közlöm. Eördögh Endréről lásd Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV. Bp. 1891–1914. II. 1138–1139. – Az idézet arra is fényt vett, Kemény Zsigmond Széchenyi-interpretációja milyen nagy hatást gyakorolt. Vö. Deák Ágnes: Széchenyi István és a magyarországi közvélemény az 1850-es években. In: Széchenyi Magyarországa és Európa. Bp. 2004. 187–198. 5 Albrecht főherceg megbízásából Haller altábornagy jelentése Kempen báróhoz, a Legfelső Rendőri Hatóság vezetőjéhez, Buda, 1858. jún. 24. MNL OL D 296 K.k. Polizei-Ministerium, Oberste Polizeibehörde 3. doboz; Károlyi Á.: Történeti bevezetés i. m. 164.; Csorba L.: Széchenyi István i. m. 178. 6 Török János: Előszó. In: Hunnia. Heckenast, Pest, 1858. XI.; Széchenyi Béla gróf beadványa „Euer Excellenz” megszólítással, dátum nélkül [1858. ősz], lásd MTA Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár K 291/312–317. „A Hunnia és a Blick ügye”. 7 Széchenyi levele Tasner Antalhoz, 1858. ápr. 10. Gróf Széchenyi István levelei. Összegyűjtötte, előszóval s jegyzetekkel ellátta Majláth Béla. III. Bp. 1891. 663. Tartalmukat összefoglalja Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2005. 430. 8 Széchenyi levele Tasner Antalhoz, Döbling, 1857. nov. 17–18–19. Gróf Széchenyi István levelei, III. 656. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 217Századok_Széchenyi_Könyv.indb 217 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
