Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Deák Ágnes: Széchenyi István döblingi évei
213 Deák Ágnes SZÉCHENYI ISTVÁN DÖBLINGI ÉVEI Az 1848. szeptember 5-e és 1860. április 8-a közötti tizenegy és fél év világosan elkülönülő szakaszt alkot Széchenyi életútján belül, melyben teljesen új magánéletbeli és politikai keretfeltételek mellett kényszerült létezni és tevékenykedni. Mindenekelőtt alapvető fontosságú tényező Széchenyi betegsége, amelyet a modern szakirodalom Lackó Mihály és Csorba László nyomán „cikloid pszichózis”-ként definiál; ennek kísérőjelenségei: depresszió, motoros nyugtalanság, szorongás, hallucináció, hangulat meghatározta időleges téveszmék, hipochondriás ideák, néha lelkesedés és leplezetlen nagyzolás.1 A betegség, majd a lassú magához térés, feleszmélés és részleges felépülés periódusait már részletesen feltárta a történeti irodalom. Az 1851 nyaráig terjedő időszakot a betegség heveny tünetei jellemezték, elsősorban a kétségbeesett önvád, hogy a reformmozgalom elindítójaként ő okozta hazája szerencsétlenségét. 1851 nyara és 1856 ősze között a lassú felépülés folyamata zajlott: újra fogadja családtagjait, gazdasága dolgait kezdi intézni, különféle játékokkal (például sakkal), bécsi néplap olvasásával új foglalatosságokat talál, majd az évtized közepétől megjelennek nála a barátok, ismerősök. Az 1856. ősz – 1859. ősz közötti három év a magára „ocsúdás”, az írásban való magára találás időszaka, intellektuális képességeit visszanyerve nyit immáron a tágabb világ felé. Rátalál, visz szatalál korábbi énje meghatározó vonatkoztatási pontjára: Magyarország helyzetére, fejlődésének és előrehaladásának lehetséges útjaira. A továbbiakban ez inspirálja a külvilág felé irányuló minden tevékenységét. Az utolsó időszakot 1859 őszétől a lázas szervezőmunka jellemzi: újságcikkírás és -íratás, mások röpiratai kiadásának szervezése, a megrendült abszolút kormányzat erjedési folyamatának a siettetése, az új bécsi politikusokkal való személyes eszmecsere. Ezt zárja le 1860. március elején a nála tartott rendőrségi házkutatás, a vele szembeni erőszakos hatósági fellépés fenyegető árnya, amely végül április elején öngyilkosságához vezet. 1 Csorba László: Széchenyi István. Bp. 1991. 169–170. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 213Századok_Széchenyi_Könyv.indb 213 2022. 11. 24. 11:24:332022. 11. 24. 11:24:33
