Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: Széchenyi 1848-a és 1848 Széchenyije - Széchenyi mint helyettes miniszterelnök
HERMANN RÓBERT 200 a báni méltóságából történő felfüggesztéséről, az erdélyi unió szentesítéséről, a Határőrvidéknek a magyar kormány alá rendeléséről.70 A sok jó hírt beárnyékolta egy rossz is: Csernovits Péter tudatta, hogy Hrabovszky János péterváradi főhadparancsnok június 12-én támadást intéztetett a szerb felkelők székhelyéül szolgáló Karlóca ellen. „Ez az okos, számító ember! Isten csodája, ha ennek jó következményei lennének.” – kommentálta Széchenyi a történteket.71 Áttekintve e közel két hét történetét, Széchenyinek kétségkívül izgalmas napok jutottak, és a miniszterelnök helyettesítése komoly feladatot jelentett. Június 3-án a Lenkey-század ügye, 4-én a horvát tartományi gyűlés határnapjának kitűzése, 5-én Csánynak a horvát mozgalomról szóló jelentése igényelt azonnali reagálást. A június 6-i minisztertanács kimondottan sok üggyel foglalkozott, és igen nagy jelentőségű döntéseket hozott a honvédelem kérdésében. Június 6–10. között folyamatosan foglalkoztak az uralkodó Budapestre hívásával, illetve a nádor hatáskörének kiterjesztésével, valamint a horvát üggyel. Június 7-től naponta érkeztek a hírek a délvidéki szerb lázadás terjedéséről és súlyosságáról. Mindehhez járult június 11–12-én az olasz sorkatonák és a honvédek összetűzése. Széchenyi – egyre erősödő kételyei ellenére – sikeresen kezelte az újabb és újabb válsághelyzeteket, s megpróbált megoldást találni a horvát ügyre is. Nem tudni, hogy János főherceg közvetítésre történő felkérése kinek az ötlete volt – lehetséges, hogy a nádoré –, de talán ez volt az egyetlen olyan kormánydöntés, amely némileg keresztezte az Innsbruckból hazatérő miniszterelnök szándékait, illetve kétes színbe állította a magyar kormányt, amelynek feje az uralkodó székhelyén kivívta a bán elmozdítását, míg maga a kormány a horvát–magyar viszályban közvetítésre kérte fel a dinasztia egyik tagját. Az ellentmondás azonban csak látszólagos volt, hiszen a bán esetleges elmozdítása még nem jelentette volna magának a horvát–magyar ellentétnek a rendezését – erre pedig az uralkodóház egyik tagja kétségkívül jó választásnak tűnt. Végezetül érdemes megjegyezni, hogy noha Széchenyi naplójában folyamatosan ellenséges megjegyzéseket tett Kossuthra, a kormány nevében felküldött június 8-i és 12-i előterjesztések mindegyike Kossuth fogalmazványa volt, és Széchenyi aláírásával ment el Innsbruckba – azaz, a gróf ilyen kiélezett helyzetben is együtt tudott működni az általa nem kedvelt pénzügyminiszterrel. 70 A kéziratokat közli Pap D.: Okmánytár i. m. I. 182–184., 186–193. 71 Károlyi Á.: Döblingi hagyaték i. m. I. 334–335.; Széchenyi I.: Napló i. m. 1268–1269. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 200Századok_Széchenyi_Könyv.indb 200 2022. 11. 24. 11:24:322022. 11. 24. 11:24:32
