Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: Széchenyi 1848-a és 1848 Széchenyije
SZÉCHENYI 1848-A ÉS 1848 SZÉCHENYIJE 183 A „ma elfogadott” álláspontra vonatkozó megfogalmazás azért is nehezen értelmezhető, mert Spira monográfiájának az előszó által sugallt két fő gondolati eleme benne volt már a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete aláírásával megjelent 1960-as Századok -tanul mányban is, sőt, az ellenforradalom nyílt fellépését jelző osztrák államirat Széchenyire gyakorolt hatását ez fogalmazta meg határozott formában. Az a fajta kossuthiánus Széchenyi-értelmezés pedig, amely végigkíséri Spira monográfiáját, szintén tetten érhető a magyar történettudomány ezen „központi bizottsági” állásfoglalásában. Ami a korábbi értelmezéseket illeti, míg Kemény Zsigmond a meg nem értett látnokot fedezte fel Széchenyiben, aki előre látta, hogy Kossuth forradalomba és ezáltal katasztrófába viszi az országot, Szekfű Gyula pedig a fel nem ismert prófétaként mutatta be őt, a Széchenyi-irodalom mértékadó alkotásai 1848 tárgyalásánál egyáltalán nem voltak annyira ellenségesek Kossuthtal. Az a két szerző, akik 1948 előtt részletesebben foglalkoztak a gróf 1848-as szerepével, szintén nem vehető egy kalap alá. Viszota Gyula valóban egyértelműen kifejtette, hogy 1848 tavaszán „a nemzet” hibát követett el, amikor nem Széchenyi útját, hanem Kossuthét követte, de ez részéről inkább vélemény volt, mint érvekkel alátámasztott állítás.12 Károlyi Árpád a napló kiadásakor még elsősorban a korábbi irodalomra támaszkodott (főleg Kemény Zsigmond életrajzi esszéjére és Kovács Lajos vegyes műfajú munkájára), s csak később, a Batthyány-per kiadása alkalmával tárta fel a vonatkozó magyar és osztrák levéltári anyagot, így az osztrák kormányszervek anyagát is. Ennek ellenére nem foglalt egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy a nemzetnek 1848 tavaszán Kossuth vagy Széchenyi útját kellett volna-e választania. Noha érezhető módon nem kedvelte magát Kossuthot, mégsem benne látta meg „a rombolás géniuszát” (Széchenyi nyomán, az Isten ostorát). Maga Spira György a Széchenyiről szóló tanulmányait és egyéb írásait összegyűjtő kötet előszavában ír arról, hogy a könyv már 1960 őszén készen volt, de az MTA Történettudományi Intézetében tartott munkahelyi vita résztvevői „kevés kivétellel arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ez az eretnek mű csupán akkor láthat napvilágot nyomtatásban, ha írója gyökeres változtatásokat eszközöl rajta.” Ő maga azonban erre nem volt hajlandó, 12 Viszota Gy.: Széchenyi I. írói és hírlapi vitája i. m. II. CDLIV-CDLX., különösen az utolsó oldalon. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 183Századok_Széchenyi_Könyv.indb 183 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
