Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hermann Róbert: Széchenyi 1848-a és 1848 Széchenyije
HERMANN RÓBERT 180 a gazdasági reform révén akarja megteremteni a jobb világot honfitársainak, de nem akarja az elérhetetlen függetlenség álmát kergetni. A paradigmaváltást mutatta, hogy 1959-ben a Kossuth Lajos összes munkái köteteinek nagy részét sajtó alá rendező Barta István szerkeszté sében megjelent egy válogatás Széchenyi műveiből egy előszóval és A Széchenyi-kérdés című bevezető tanulmánnyal. Barta alapvetően pozitív ké pet festett Széchenyi tevékenységéről, s az életrajzi tények bemutatása mellett felvázolta a nemes gróf széles körű gazdaságfejlesztő-polgárosító tevékenységét, eszméinek sokszínűségét. A gróf 1848-as tevékenységéről úgy vélekedett, hogy Széchenyit a márciusi napokban fokozottan hatalmában tartotta a forradalomtól és a vele járó összeomlástól való félelem, amikor azonban „a forradalom könnyen győzött, és a szerinte nemzethalált jelentő fegyveres összecsapás helyett alkotmány, polgári szabadság és függetlenség származott a merész kockázatvállalásból, bebizonyosodott, hogy Széchenyi előre tud lépni korábbi álláspontjához képest.” Összeomlását annak tulajdonította, hogy Széchenyi mindenáron el akarta kerülni a Béccsel való összeütközést, „s a fejlemények láttán rögeszmévé sűrűsödött egyre betegebb lelkében az a meggyőződés, hogy a forradalom túlzásai idézik elő a küszöbön álló összeütközést; e meggyőződéssel pedig együtt járt az egyre mardosóbb önvád, hogy a nemzeti tragédiába torkolló folyamatot az ő reformtevékenysége indította el. Naplói szinte kísérteties pontossággal mutatják azt az utat, ahogyan az egymást gyorsan követő események és hírek a kétségbeesés egyre sötétebb mélységeibe hajszolják; a zaklatott nappalokat vergődésben töltött, álmatlan éjszakák követik, nem nyújt többé vigaszt a vallás sem, s amilyen mértékben bizonyossá válik a fegyveres harc elkerülhetetlensége, olyan mértékben gyöngül az értelem, az öntudat ellenállása a lélek éjszakájának rémeivel szemben.”4 A szöveg vége megadta a további értelmezések alaphangját: „Nemzedékünknek az a kötelessége Széchenyivel szemben, hogy megértse őt, megállapítsa szolgálatainak értékét, mérlegre tegye hibáit, fogyatékosságait, s így a felmagasztalást és elutasítást egyként elkerülve kijelölje helyét azok hosz szú sorában, akik a történelem századaiban a magyar népért munkálkodtak. A kérdés eldöntése nem könnyű, a végső ítélet kimondása azonban mégsem lehet kétséges: eldőlt már régen, de nem azok döntötték el, akik a mindenkori reakciós politika törekvéseinek alátámasztására használták fel személyét. Eldöntötték azok a milliók, akikre dús élte kincsét költötte, akik egy évszázadon át szívükben őrizték emlékét, nem azét a Széchenyiét, aki 4 Széchenyi István válogatott írásai. Szerk. Barta István. Bp. 1959. 29–30. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 180Századok_Széchenyi_Könyv.indb 180 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
