Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Előzmények – aktív kezdés, passzív zárás

SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 161 egyesületek által életbe is léptettessék”.10 Egy korabeli szemtanú, a kor ­mánypárti barsi főispán felesége, Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő pe­dig a következőképpen fogalmazott naplójában: „Különös, csodálatos Szé­chenyi István klubja, Károlyi Györggyel a Sétatéren az Erdődy-házat bé­relték ki. Ott ingyen enni és inni kapnak, ott gyűl össze az ellenzék, hogy a haza javát vagy inkább annak baját megbeszéljék.”11 S valóban, a név szerint ismert tagokat néhány kivételtől eltekintve ellenzékiként jelle­mezte a titkosrendőrség.12 A besúgójelentésekben patrióta klubnak is nevezték a reuniót, amely­nek egyik kitűzött céljaként a két tábla oppozíciós erejének az egyesítését és az országgyűlés menetének ellenzéki szempontú irányítását vélték fel­fedezni.13 Széchenyi kétségtelenül nem csupán a felsőtáblában gondolko ­zott, az alsótábla szereplőit is meghívta a társaságba, a többség azonban az idő előrehaladtával általában távol maradt a tanácskozásoktól, a ren­dőri vélemény szerint azért, mivel a vármegyei követek nem szívesen tár­gyaltak a fiatal és tapasztalatlan mágnásokkal.14 Azok, akik maradtak, elsősorban közelebbi személyes kapcsolatot ápoltak Széchenyivel, és több­nyire maguk is főnemesek voltak. Itt említhetjük például a gróf közeli is­merősét, az országgyűlés egyik legtekintélyesebb ellenzéki tagját, Felső­büki Nagy Pál soproni, valamint a szintén országosan ismert Dessewffy József gróf szabolcsi követet, vagy éppen Andrássy György grófot is, aki Torna vármegye követeként szerepelt az alsótáblán, sőt Wesselényi Mik­lós bárót is, aki magyar királyságbeli birtokok híján még csupán a távollé­vő főrendek képviselőjeként foglalt helyet a követi táblán. Széchenyi tehát tevékenyen igyekezett formálni a diéta politikai arcu­latát, komoly hatást azonban a főrendek között tudott kifejteni. A hosszú idő után összeülő országgyűlés hangulatát alapvetően a sérelmi politika határozta meg, ahol a kormány támogatói és a hagyományos – rendi keret­rendszerben gondolkodó – ellenzék csapott össze. Így volt ez nem csupán az alsó-, de a felsőtáblán is; utóbbin egy komoly tapasztalattal rendelkező, országosan ismert, újonnan kinevezett zászlósúr, Illésházy István gróf irá­nyította – legalább a diéta első felében – az oppozíciót két örökös főispán 10 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből, 1823–1848. I–III. 3. kiad. Bp. 1886. I. 153–154. 11 Östör József: Gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból, 1822– 1836. Második közlemény. Budapesti Szemle 250. (1938) 281. 12 Részleteket lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. 50–60. 13 Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. I–II. Újabb kiad. Bp. 1980. 55–59. 14 Uo. 59. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 161Századok_Széchenyi_Könyv.indb 161 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30

Next

/
Thumbnails
Contents