Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Előzmények – aktív kezdés, passzív zárás
SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 159 előjoggal és így szerinte a legtöbb kötelezettséggel is rendelkező főnemesség vezetésével),6 s ezzel párhuzamosan, illetve ennek érdekében átfor málni a felsőtábla arculatát – amire, mint láttuk, 1831-ben, különösebb illúziók nélkül, csupán húsz százalék esélyt látott –, akkor feltétlenül komoly politikai szövetségesekre volt szüksége. Erre a szerepkörre pedig természetszerűleg egy-egy diéta főrendi ellenzéke lehetett a legkézenfekvőbb és egyben legalkalmasabb választás. S hogy jelen esetben mit is értünk főrendi ellenzék alatt? Egy adott országgyűlésen a felsőtábla ellenzéki szereplőinek összességét, függetlenül attól, hogy szervezetten léptek-e fel a diétán, vagy csupán egyénileg támogatták az alsótábla egyes, ellenzékinek és/vagy liberálisnak tekinthető javaslatait. Jelen tanulmány tehát Széchenyi és potenciális politikai szövetségesei, a főrendi ellenzéket alkotó mágnások viszonyát igyekszik feltárni országgyűlésről országgyűlésre haladva, három nagyobb egységre bontva: kezdve az előzményekkel, amikor a mágnásoppozíció tagjai szervezeti keretek hiányában még csupán egyéni erőfeszítések mentén politizáltak; majd folytatva a mélyebben nagyító alá vett 1839–40-es országgyűléssel, amikor is Batthyány Lajos vezetésével, Széchenyi István aktív közreműködésével zászlót bontott Magyarország modern kori történetének első pártszerű keretek között működő politikai formációja, a hivatalosan deklarált főrendi ellenzék;7 illetve befejezve az 1843–44-es diétával, ahol Batthyány Lajos újjászervezte ezt a politikai közösséget, de immár csupán Széchenyi István politikailag passzív szerepvállalásával. Előzmények – aktív kezdés, passzív zárás Amikor Széchenyi 1825-ben megérkezett Pozsonyba, és először lépett fel a legfőbb politikai fórum színpadára, az útkeresés hosszú évei végérvényesen lezárultak. Bár reformkori közéleti pályafutása során nem csupán a bécsi abszolutizmust, hanem a rendi intézményeket és az azokat működtető szereplőket is számos alkalommal bírálta, a képviseleti rendszer ki-6 Széchenyi politikai pályájáról és programjáról a teljesség igénye nélkül lásd Csorba László: Széchenyi István. Bp. 1991.; Fónagy Zoltán: Széchenyi István. In: Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi István és Kossuth Lajos. Bp. 2003. 5–132.; Gergely András: Széchenyi István. Pozsony 2006.; Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2005. 7 A főrendi ellenzék reformkori szerepéről lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 159Századok_Széchenyi_Könyv.indb 159 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
