Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok

„MAGYARORSZÁGNAK... LEGLIBERÁLISB, ALKOTVÁNYOS ÉS NEMZETI KIFEJTÉSE” 153 Magyarázatra szorul ugyanakkor Széchenyi és a konzervatívok együttműködése a negyvenes évek bizonyos időszakaiban. Az évtized ele­jén a Pest megyei közgyűlésen a gróf és Dessewffy Aurél többször is együtt igyekezett szembeszállni a reformellenzék ama törekvésével, hogy megyei statútumok útján vigyenek keresztül közigazgatási és igazságszolgáltatá­si reformokat. Utóbb 1842–1843 fordulóján kifejezetten felajánlja együtt­működését Metternich konzervatív kormányzatának azon az alapon, hogy a Monarchia és Magyarország érdekei megegyeznek, a haladás Magyaror­szágon a kormánynak is érdeke, és úgyis csak a birodalmi vezetéssel egyetértve érhető el.125 Ám fő törekvése ekkor is a kormány meggyőzése, hogy az ország fejlődésében nem ellentétes összbirodalmi érdekkel, ezért érdemes felvállalnia a reformokat, amelyekkel egyben a reformellenzék vitorlájából is kifoghatná a szelet. A döntéshozók azonban csak annak örültek, hogy az ellentét a reformmozgalmon belül kiélesedett, Széchenyi­től mindössze bűnbánatot és engedelmességet, de nem tanácsot és kezde­ményezést vártak.126 A gróf 1845-ben ugyan a Helytartótanács újonnan létrehozott közle­kedési osztályának vezetőjeként belépett a kormányba, hátha módja nyí­lik fejlesztési terveit annak egyetértésével megvalósítania, de hangsúlyoz­ta, hogy nézetei nem változtak, a kormány irányának változása, a refor­mok felvállalása készteti ilyen szerepvállalásra. Keserűen kellett tapasz­talnia, hogy a kormányzati reformkészség kizárólag politikai eszköz volt a reformellenzék megbontására, őt magát csak felhasználták.127 Még a szo ­rosan gazdasági infrastrukturális fejlesztésekhez is csak megígérték, de ténylegesen nem biztosították az erőforrásokat. Széchenyi ennek ellenére fellépett az ellenzék kezdeményezéseivel, így a védegyleti szervezkedéssel és a háziadó demonstratív, önkéntes vállalásával szemben; az elsőt politi­kai szervezkedésnek, az utóbbit semmire nem kötelező felajánlásnak te­kintve. Amikor Kossuth újra közlési lehetőséghez jutott, és mind sürgetőbb hangon igyekezett a közvéleményt a reformok mihamarabbi elfogadására ösztökélni, a gróf ismét fontosnak tartotta szembeszállni vele. Ám Politi ­kai programm – Töredékek című munkája, amely a kormánnyal való össze ­fogást javasolja, legkevésbé programszerű. Ezzel szemben a rivális re­formmozgalom amúgy szintén nehezen született, sok kompromisszumot 125 Csorba L.: Széchenyi i. m. 143. 126 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 330–336. 127 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 346. és köv.; Csorba L.: Széchenyi i. m. 154. és 158. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 153Századok_Széchenyi_Könyv.indb 153 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30

Next

/
Thumbnails
Contents