Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Politikai útkeresés – Széchenyi és a konzervatívok
DOBSZAY TAMÁS 154 tartalmazó programja világosan, érthetően fogalmazta meg a liberális ellenzék törekvéseit. Sőt az országgyűlés forradalom előtti menete igazolta, hogy megvalósítható módon is: az ellenzéki eszközökkel a kormányzatra gyakorolt nyomás több kérdésben is (kötelező örökváltság, részleges közteherviselés) áttörést ígért. Széchenyi a konzervatívoktól e munkájában is elhatárolta magát, a fennálló viszonyokban megőrizni-, konzerválnivalót nemigen lát. Másik oldalon viszont az elhatárolódás ismét az ellenzékiségnek szól, nem pedig a liberális reformoknak, sőt tartalmi kérdésekben nézetazonosságot állít maga és az ellenzék között.128 Széchenyi a politikai oldalak programkészítési aktivitását hallva, eredetileg a reformer oldalnak szánta a munkát, csak Kossuth sürgető agitációja miatt váltott koncepciót, és fordult ismét támadólag az alakuló párt felé. Az indítékok sem mások, mint korábban; a francia forradalom rémképe, a koleralázadás emléke, a galíciai parasztfelkelés – amellyel Metternich kancellár kifejezetten zsarolta Széchenyit –, a birodalom összeomlásának vélt lehetősége és a nemzetiségeknek a kicsiny, magában védtelen magyarságot fenyegető mozgalmai indították arra, hogy ismét az ellenzékiség feladását és a trón körül tömörülést ajánlotta a hazai közvéleménynek.129 Fontosabbak Széchenyi hovatartozásának szempontjából azok a tartalmi kérdések, amelyek közös elemek a gróf és a magukat fontolva haladónak hívó konzervatívok politikájában. Ilyen volt az évtized elején, hogy ne a megyék reformáljanak, azután a birodalmi hatalmi központ és Magyarország szoros együttműködése, kapcsolata, a főnemesi és birtokosérdekek védelme, az átalakulási ütem sebességének mérséklése, azaz a meglévő társadalmi erőviszonyok és hatalmi szerkezet óvatos kímélése. Ám nem szabad, hogy a hasonlóságok és egybeesések megtévesszenek bennünket. Sokkal lényegesebbek ugyanis témánk szempontjából a két irányzat között a tartalmi és főként a hangsúlykülönbségek. A megyék szerepét csakugyan mindketten kétségbe vonták, ám Dessewffy Aurél az uralkodó felségjogait, míg Széchenyi elsősorban az országgyűlés hatáskörét féltette; az országos rendezés elmaradásának gyakorlati következményeként attól tartott, hogy a megyénként eltérő módon végrehajtott szabályozás káoszhoz vezet.130 A többi közös elem esetében – és ez a meghatáro-128 Politikai programm. Töredékek. In: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. II. Szerk. Viszota Gyula. Bp. 1930. 701–702. 129 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 357.; Gergely A.: Széchenyi i. m. 134–141. 130 A vita egészére: Széchenyi írói és hírlapi vitája i. m. I. 3–23. Dessewffy érvelése: 16., Széchenyi véleménye 4–5. oldalon. – Kossuth utolsó szerkesztői megjegyzése is tiltakozik Széchenyi és a konzervatívok összemosása ellen. – Uo. 23. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 154Századok_Széchenyi_Könyv.indb 154 2022. 11. 24. 11:24:302022. 11. 24. 11:24:30
